Gondolkodni gyönyörűség - Sallai Gábor katolikus blogja

Érdekes, vannak, akik nem tudják elképzelni, hogy mit fogunk csinálni a mennyországban. Hogy mit fogunk csinálni, azt persze én sem tudom, de nem is tartom lényegesnek. Ezt azonban igen: „rendelkezni fogunk azzal a képességgel, hogy magunkat – gondolatainkat, érzéseinket, lényegünk egész valóját – teljesen közölni tudjuk másokkal. Mindaz a nehézség, ami megakadályoz abban, hogy megértsünk másokat és megosszuk magunkat velük, el fog tűnni az eljövendő életben.”* Ilyen képességgel eredetileg csak a Szentháromság személyei rendelkeznek. Ők az egyetlenek a világon, akik teljesen közölni tudják magukat egymással, akik teljesen meg tudják osztani magukat egymással, akik teljesen egymásban tudnak lenni. Isten azért teremtett minket, hogy ezt nekünk is megadja, és aki üdvözül, annak ebben lesz része. Abban lesz része, ami Isten élete öröktől fogva. *Scott Hahn és Emily Stimpson Chapman: Remélem, meghalok! – A halál és a test feltámadásának keresztény értelme, Szent István Társulat, Budapes...

Érdekes, a kereszténység megértésének kulcsa nem sajátosan vallási fogalom. A kereszténység megértésének kulcsa olyan szó, amit a nemhívők ugyanúgy használnak, mint a hívők. Ez pedig az ajándék. Általánosan használt fogalom, és mégis, a teljes kereszténység benne van, a teljes keresztény misztérium. Minden, a legmélyebb misztérium is, a Szentháromság, az Isten, teljesen benne van. Ha azt mondom, hogy ajándék, akkor mindent, hiánytalanul mindent elmondtam a Szentháromság egy Istenről. Isten léte ugyanis az ajándékként való létezés. Van az ajándékozó, aki az ajándékot adja, van a megajándékozandó, akinek az ajándékot adják, és van maga az ajándék. Aki az ajándékot elfogadja, nem kevésbé ad, mint aki adja, és aki az ajándékot adja, nem kevésbé elfogad, mint aki elfogadja. Mind a ketten teljesen adnak és teljesen elfogadnak – egymásnak adják oda magukat és egymást fogadják be. Az ajándék kölcsönös, teljesen kölcsönös dolog. Felnőttként, öregedő felnőttként is melegít anyám és apám egymás i...

Ami az élő hit kibontakozását leginkább megakadályozza, az az önsajnálat. Nálam sokáig ez volt. Ha ugyanis magamat sajnálom, akkor nem hiszem, hogy Isten a gondomat viseli. Márpedig Isten a gondomat viseli, legalábbis azt akarja, ha hagyom és együttműködök vele. Engem a szüleim tulajdonképpen nem felnőttnek neveltek, hanem gyereknek. Nem vezettek be az élet keménységébe, hanem inkább kozmetikázták azt, azt a benyomást keltve, mintha a földi élet tulajdonképpen rendben lenne, és igazából különösebb probléma nem is lenne vele. Mintha a szenvedés kiküszöbölhető valóság lenne, és ha máskor nem, a jövőben az emberiség majd fel tudná számolni. Volt ebben némi majomszeretet is, hogy hát szegény gyereknek ne kelljen szenvednie, hogy szegény gyereket meg akarják óvni a szenvedéstől. A gond ezzel az, hogy szegény gyereket nem lehet megóvni a szenvedéstől, és ha a szenvedés kérdését a szőnyeg alá söprik, azzal csak azt érik el, hogy a gyerek az élet ezen legnehezebb, legfájdalmasabb kérdésébe...

Nem értem. Ha Ádám és Éva nem vétkezik, akkor örökre az Édenben maradnak? Akkor az Éden lett volna az emberiség végleges állapota? Isten csak azért juttatta el az embert a boldogító színelátásra, mert az ember vétkezett? Annyira abszurd ez a gondolat, hogy nem is értem, hogyan lehet kérdés bárkinek, hogy Isten megtestesülése nem a bűn következménye. Mert mi is a mennyország? Az Istennel való egyesülés, az Istennel való teljes egység. Hogyan is valósulhatna ez meg, ha nem maga Isten kezdeményez, ha nem maga Isten jön el hozzánk, és adja oda magát nekünk teljesen? Mi Istenhez magunktól soha nem tudnánk eljutni. A Vele való kapcsolat, a Vele való egység csak azért valósulhat meg, mert ezt Ő maga kezdeményezi, Ő maga jön el hozzánk, Ő maga lesz egy közülünk, és ezáltal Ő maga emeli fel a teremtést egy olyan szintre, amely messze meghalad minden természetes lehetőséget. A saját isteni szintjére emeli fel a teremtést, hogy a saját isteni életéből részesítse. A testnek, az anyagnak, a...

Az Úrral való egység imája, melyet a Szeretetláng mozgalom alapítója, Kindelmann Erzsébet asszony állítólag Jézustól kapott: „A mi lábunk együtt járjon. A kezünk együtt gyűjtsön. A szívünk együtt dobbanjon. A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen. A fülünk együtt figyeljen a csöndességre. A mi szemünk egymásba nézzen és (tekintetünk) összeforrjon. Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” Gondolataim a fenti imáról:  Slágergyanús ima. „A kezünk együtt gyűjtsön.” Ez vajon mit jelenthet? Mire vonatkozhat? Mit kellene Jézussal együtt gyűjtenem? Értelmetlen, tartalom nélküli, gyenge slágerecske. „A fülünk együtt figyeljen a csöndességre.” Ez is slágergyanús. Mintha Jézusnak szüksége lenne rá, hogy velem együtt bármilyen csöndességre figyeljen. Nehogy már. A csendre nekem van szükségem, hogy meghalljam benne Jézus hangját. Jézusnak nincs szüksége a csendre. Neki nem kell a csendre figyelnie. Jézus nem egy szinten van velem. „A mi szemünk egymá...

Vajon ha Ádám és Éva nem követ el bűnt, akkor Isten nem testesül meg? Akkor az Éden lett volna az emberiség végleges állapota? Csak azért jutunk el egy, az Édennél összemérhetetlenül magasabb szintre, a mennyországba, mert Ádám és Éva bűnbe esett? Ha nem esnek bűnbe, akkor az emberiség örökre az Édenben marad, és soha nem jut el Isten színről színre való látására? Ez teljesen lehetetlen, ekkor ugyanis a bűn nem rossz dolog lenne, hanem jó, hiszen miatta testesülne meg Isten és miatta jutnánk el a magasabb szintre. A rossz ekkor szükséges lenne, ha pedig szükséges, akkor valójában nem is rossz. A téma folytatása:  valasz-egy-ismerosomnek

Azt is szokták mondani, hogy Isten egyszerre igazságos és irgalmas, és ezért úgy vált meg minket, hogy az igazságosságának és az irgalmának egyszerre kell érvényesülnie. Először az igazságosságának kell érvényesülnie, vagyis az ellene elkövetett bűnt meg kell torolnia, és mikor ez megtörtént, akkor lehet irgalmas az ellene vétkezőhöz. Mi is a gond ezzel? A bűn megbocsátása a Miatyánk eredeti szövege szerint az adósság elengedését jelenti: „engedd el az adósságainkat, amint mi is elengedtük a nekünk tartozók adósságait.” Az adósságot a hitelező vagy elengedi, vagy nem, egyszerre elengedni és nem elengedni nem tudja. Ha igazságossága miatt Isten úgy dönt, hogy nem engedi el az adósságot, és az adósnak azt az utolsó petákig meg kell fizetnie, akkor utána már nem lesz mit elengednie, vagyis nem lesz tere az irgalmának. Vagy elengedi a tartozást és irgalmasan jár el, vagy nem engedi el a tartozást és igazságosan jár el. Választania kell. A kettő egyszerre nem megy. És ezt az abszurditás...