Sallai Gábor blogja

Válaszom egy katolikus ismerősömnek, aki a szüzességet természetellenes életformának tartja és ezért a természetfeletti értékét is tagadja: Ha a szüzességet természetellenesnek tartod, és ezért az szerinted természetfeletti értéket sem nyerhet, akkor ezzel azt állítod, hogy az ember igazi partnere, aki őt teljesen betöltheti, kielégítheti és boldoggá teheti, nem Isten, hanem egy másik ember, és hogy az ember végső célja nem a mennyország, nem az Istennel való egyesülés, hanem a házasság. Ez pedig nyilvánvalóan nincs így. Az ember ugyanis egy ponton túl minden kapcsolatában egyedül van, a legjobb barátságban, a legjobb házasságban is. Olyannyira így van ez, hogy a boldog házasság egyenesen feltételezi ennek a senki mással meg nem osztható magánynak az elfogadását, hiszen különben olyat várnék el a házastársamtól, amit az nem tud megadni nekem. A magányom sebét egy ponton túl a házastársam sem tudja begyógyítani, hiszen nem a megváltóm, az üdvözítőm ő, hanem ugyanolyan gyarló, gyenge...

Büntet-e Isten? A büntetés kérdése teljes élességgel a pokol esetében vetődik fel: Isten büntetése a pokol, vagy olyan állapot, ami az ember tetteinek belső következménye, amin maga Isten sem tud változtatni? Én az utóbbit vallom: Isten mindenkit feltétel nélkül, örökre szeret, hiszen ő maga a szeretet. Nem abban van a különbség, hogy Isten hogyan viszonyul az emberhez. Ő az elkárhozott embert ugyanúgy szereti, mint az üdvözültet. Abban van a különbség, hogy az ember hogyan viszonyul Istenhez. Az üdvösség: szeretve lenni és szeretni. Helyettem senki sem tud szeretni. Isten sem. Szeretni pedig csak szabadon lehet, csak akkor, ha lehet nem szeretni is. A szeretet ugyanis soha nem lehet kényszer. Szeretni ezért csak a földön lehet. A túlvilágon már nincs meg a szeretethez szükséges szabadság, hiszen teljes leplezetlenségben ott van előttünk az, akire minden vágyunk irányul: maga a Jóság, maga a Szeretet, maga a Szépség, maga az Igazság. A túlvilágon teljesen képtelenek lennénk nem I...

  Érdekes ez a tendencia manapság: ha valaki eretnek lesz, az nem azt mondja, hogy én már nem hiszek a kereszténységben, nem vonja le a következményeket és nem távozik az Egyházból, hanem az igaz hit letéteményesének tekintve magát az Egyházban marad, és az Egyházban az igazhitűeket igyekszik „megtéríteni.” Hodász Andrásnál is ezt látom. Az intellektuális becsületesség teljes hiányát. A természetfeletti a természetesre épül. Mintha ez a természetes alap tűnt volna el, és így a természetfeletti hitnek nincs mire épülnie. Mindenki egyből tanítónak képzeli magát, és egyből tanít anélkül, hogy maga tanulni akarna. Az igazság keresése tűnt el. Nincs mire hivatkozni. Eleve tudják és kinyilatkoztatják, hogy mi hogy van.

  Reményik Sándor: A szőnyeg visszája (részlet)   ,,A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha – legszebb perceinkben - A színéből is – valamit."

  Hidat építeni nem mindenki tud. A hídépítéshez kellenek bizonyos képességek, és ha a képességek megvannak is, meg kell tanulni a mikéntjét azoktól, akik tudnak hidat építeni. A hídépítés szakma, amit meg kell tanulni. Ha én ma hidat akarnék építeni, nem tehetném. Fordítani nem mindenki tud. A fordításhoz kellenek bizonyos képességek, és ha a képességek megvannak is, meg kell tanulni a mikéntjét azoktól, akik tudnak fordítani. A fordítás szakma, amit meg kell tanulni. Ennek ellenére bárki, aki akar, fordíthat, semmilyen akadályba nem ütközik, sőt, a kiadók még örülnek is, hogy a dilettánsnak kevesebbet kell fizetniük. Az űrlap teteje

  Reakció Joó István barátom alábbi mondatára: „Isten feltétel nélküli szeretete feltétellel a tiéd: ha ajándékként elfogadod.” Abszolút kulcsmondat. A szeretet nem bér, nem fizetség, nem jár senkinek, nem kell és nem is lehet kiérdemelni. A szeretet ajándék, ingyenes ajándék. Egyetlen dolgot kell tenni, egyetlen feltétel van: az ajándékot el kell fogadni, át kell venni. Ha nekem akarsz ajándékozni egy könyvet, akkor abból a könyvből csak akkor lesz ajándék, ha én mint ajándékot átveszem. Ha ez nem történik meg, akkor a könyv könyv marad, és nem lényegül át ajándékká. Ha viszont mint ajándékot elfogadom, akkor valójában téged magadat fogadlak el, fogadlak be, és azzal fogadlak be, hogy magamat neked adom. Az ajándék akkor jön létre, a nekem ajándékozandó könyvből akkor lesz ajándék, ha én mint ajándékot téged befogadlak. Az ajándék szent dolog: azt jelzi, hogy egymásnak adtuk magunkat és egymásban vagyunk. Isten szeretete feltétel nélküli. Senki sem tud olyat tenni, hogy ...

„Nincs igazság.” Ez a mondat önmagát cáfolja. Hiszen tud az igazságról, az igazsághoz méri azt, amit lát, és az igazsághoz mérve jelenti ki, hogy nincs igazság. Ha tényleg nem lenne igazság, akkor ez a mondat elképzelhetetlen lenne. Amikor ugyanis kimondod, hogy nincs igazság, akkor az igazsághoz méred, amit látsz, van mércéd, és ez a mérce nem te vagy, nem is a világ, nem is az, ami a világban van. Abszolút biztos, fölötted és mindenki fölött álló mércéd van. Teljes evidencia mindenki számára, hogy van igazság. A nap huszonnégy órájában rá hivatkozunk. Egy bökkenő azonban mégis van: ahhoz, hogy valóban az igazságot lássuk, nekünk magunknak is igazzá kell válnunk. Hiába hivatkozunk rá evidenciaként, ha nem válunk hozzá hasonlóvá, akkor az igazság, amit látunk, többé-kevésbé önmagunk igazolása lesz.