Ratzinger „Politika, szabadság, hagyomány” című művét olvasom. Elképesztően jó, nagyon szeretem őt. Egy kritikám azonban van vele szemben.

Ratzinger szerint a liberális demokrácia az a társadalmi rendszer, amely leginkább megfelel a kereszténységnek, mivel a hitet nem erőlteti senkire, hanem mint szabad lehetőséget kínálja fel mindenkinek, és a keresztényeknek hitük vonzó erejével mint kovász kell átjárniuk és evangelizálniuk a társadalmat. Ugyanezen könyv más helyén ugyanakkor megállapítja, hogy a felvilágosodás nyomán az euroatlanti térségben olyan kultúra jött létre, ahol a vallás, amely a történelem összes többi kultúrájában központi szerepet játszott, itt száműzve lett a nyilvános térből és csak a magánéletben mint az érzelem dolgát tűrik meg, aminek az igazsághoz semmi köze nincsen. Az ilyen kultúra – jegyzi meg Ratzinger, de mi is láthatjuk – nem életképes, hanem egyre inkább elbutul, megszűnik a közös nevező, amelyre hivatkozhatnánk, és minden döntés kizárólag az egyéni tetszik-nem tetszik dolga lesz. 

Mikor a liberális demokráciát jónak, a kereszténységgel összeegyeztethetőnek, sőt a kereszténységnek leginkább megfelelő társadalmi rendszernek tartja, és azt gondolja, hogy hitünk meggyőző ereje, hitünk vonzása elég a társadalom átformálásához és evangelizálásához, Ratzinger végtelenül naiv, és nem veszi észre, hogy a katasztrofális végeredmény a katasztrofális kiindulópontból következik, vagyis hogy a társadalom mai szétesését, amelyet pontosan diagnosztizál, éppen az a liberális demokrácia okozza, amelyet ő a kereszténységnek leginkább megfelelő társadalmi rendszernek nevez.

Ratzinger tévedése ugyanaz, mint ami az első (1998-2002) Orbán-kormányé volt. Ratzinger azt gondolja, hogy hitünk meggyőző ereje, hitünk vonzása elég a társadalom átformálásához és evangelizálásához, Orbánék pedig azt gondolták, hogy elég ha jól kormányoznak, a nép újra fogja választani őket. Egyik sem elég. Nem elég, mert az emberek többsége nem gondolkodik. Nem elég a keresztény hit meggyőző ereje, ahogy nem volt elég az első Orbán-kormány remek teljesítménye sem. Ha tetszik, ha nem, a dolgokat a tömegember dönti el, ezért aki a tömegembert nem állítja maga mellé, csak vesztes lehet, a tömegembert pedig nem érvekkel lehet meggyőzni.