Gondolkodni gyönyörűség - Sallai Gábor katolikus blogja

  Isten végtelen irgalma azt jelenti, hogy nincs akkora bűn, amit Isten ne akarna és ne tudna megbocsátani. Ehhez azonban meg kell térnünk, meg kell bánnunk a bűnt és szakítanunk kell vele. Az irgalom szó a mai egyházban egyre kevésbé ezt jelenti. Az irgalom ma automatikusan jár az embernek. Nem kell megtérnie, nem kell szakítania a bűnnel. A baloldali forradalom, a szavak jelentésének a végtelenségig való kitágítása és ezáltal az értelmük megváltoztatása és ellenkezőjére fordítása az egyházat is elérte. A baloldali forradalomnak az egyház nem állt ellen, hanem maga is beállt a sorba. A forradalom kulcsszava az egyházban az irgalom. Az irgalmat el kell szakítani az igazságtól. Végtelen irgalomról kell beszélni, de a végtelen irgalom alatt nem azt kell érteni, amit eddig értettünk, vagyis hogy a bűnbánó bűnösnek Isten a legnagyobb bűnt is kész megbocsátani, hanem magát az irgalom fogalmát kell a végtelenségig kitágítani, hogy már ne azt jelentse, amit eddig, hanem valami mást, é...

  Magyarországon van két, nagyjából azonos nagyságú tömb: jobboldal, baloldal, Fidesz-párti és Fidesz-ellenes tábor. A két tömb nagysága a választások előtt többé-kevésbé megnő, illetve lecsökken, de aztán beáll a szokásos, kb. 50-50%-os szintre. 2010-ben is ez történt. A borzalmas Gyurcsány-korszak miatt ekkor nagyon nagy arányban győzött a Fidesz, és nagyon erős párt lett. Erre a helyzetre hozta létre a maga új választási rendszerét, amely igencsak a győztesnek kedvez és a győztest jutalmazza. Mivel a Fidesz rendkívül erős volt, a választási rendszer rendkívüli módon neki kedvezett, továbbá a Fidesz mindent meg is tett azért, hogy elszívja a levegőt a baloldali pártok elől, és hogy gyakorlatilag semmibe ne legyen beleszólásuk. Egyre jelentéktelenebbé váltak. Ez azonban egy ponton túl kezdett veszélyessé válni, hiszen az új választási rendszer arra lett kitalálva, hogy az egy erős mindig győz a marakodó gyengék ellen. Ha azonban a gyengék túlságosan gyengékké válnak, akkor o...

Én a mostani választási eredmény okát nagyon egyszerűnek látom. Egyáltalán nem a Fidesz hibáját látom mögötte, sőt inkább a Fidesz sikerességét. Annyi Fidesz-ellenes szavazó ugyanis mindig volt, mint most. Nem ebben történt változás. Mostanra jött létre az a helyzet, hogy a Fidesz-ellenes tábor minden fideszes indulóval szemben egyetlen jelöltet tudott állítani. Ez eddig nem ment, éspedig azért nem, mert voltak még komolyan vehető baloldali  pártok Magyarországon, amelyek soha nem tudtak megegyezni egymással abban, hogy melyikük jelöltje legyen a Fidesszel szemben induló egyetlen jelölt. Mivel azonban a Fidesz nagyon ügyes volt hatalomtechnikailag, az évek során az összes baloldali párt eljelentéktelenedett, olyannyira, hogy a végén már alig lehetett megkülönböztetni őket egymástól. A Fidesz-ellenes szavazók száma azonban nem csökkent, ráadásul az összefogást erősen akadályozó Gyurcsány Ferenc is távozott a  politikából. Már csak egy karizmatikus emberre volt szükség, ak...

Íme, az egyik barátomnak írt válaszom, aki előbb azt posztolta, hogy minden hatalom Istentől van, és ezért imádkozik az új miniszterelnökért, majd „a félreérthetőség elkerülése érdekében” visszavonta a  véleményét és törölte: Nagy kár, hogy visszavontad, ugyanis ezzel a kereszténység egyértelmű tanítását vontad vissza: azt, hogy minden hatalom Istentől van, ha pedig Isten a hatalmat arra méltatlan embernek adja, azzal is megvan a maga célja, éspedig az, hogy népét hűtlenségéért megbüntesse, vagyis azon megpróbáltatás által, amelyet a hatalomra méltatlan uralkodó jelent, hűtlen népét megtisztítsa és önmagához visszavezesse. Hogy ez rendkívül kellemetlen dolog? Igen. Hogy a jóléti kereszténység végét jelentheti? Igen. Hogy hitünk megvallásának és a hitünk szerinti életnek ezután az eddiginél jóval kellemetlenebb következményei lehetnek? Igen. Jézus azonban soha nem ígérte ennek az ellenkezőjét. Ilyeneket viszont mondott: „Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 1...

  Az ember saját életének egyszerre a megfigyelője és résztvevője.  Volt már, hogy úgy éreztem, mintha a szoba felső sarkába felhelyezett kamera lennék, olyan metsző élességgel láttam magunkat kívülről, annyira nem voltam egységben azzal, akivel beszélgettem, hogy szinte úgy éreztem magam, mint a klinikai halálból visszatértek, akik arról számolnak be, hogy elhagyták a testüket, és kívülről szemlélték önmagukat.  És a másik végletet is ismerem, amikor valakivel olyan mély egységben érzem magam, hogy megszűnök saját magam megfigyelője lenni, és megszűnik az idő, és csak valami tágra nyílt szemű boldog csodálkozás lesz belőle.  A mennyországban az Istennel és az egymással való egységünk teljes lesz, teljesen életünk résztvevői leszünk és kicsit sem a megfigyelői, ezért teljesen el fog tűnni az idő és teljesen leszünk.