Megfigyelő, vagy résztvevő?

-

 

Az ember saját életének egyszerre a megfigyelője és résztvevője. 

Volt már, hogy úgy éreztem, mintha a szoba felső sarkába felhelyezett kamera lennék, olyan metsző élességgel láttam magunkat kívülről, annyira nem voltam egységben azzal, akivel beszélgettem, hogy szinte úgy éreztem magam, mint a klinikai halálból visszatértek, akik arról számolnak be, hogy elhagyták a testüket, és kívülről szemlélték önmagukat. 

És a másik végletet is ismerem, amikor valakivel olyan mély egységben érzem magam, hogy megszűnök saját magam megfigyelője lenni, és megszűnik az idő, és csak valami tágra nyílt szemű boldog csodálkozás lesz belőle. 

A mennyországban az Istennel és az egymással való egységünk teljes lesz, teljesen életünk résztvevői leszünk és kicsit sem a megfigyelői, ezért teljesen el fog tűnni az idő és teljesen leszünk.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Néhány gondolat a liberalizmusról

-
Kép
  Furcsa, hogy a liberalizmus milyen sikeres volt; hogy milyen hatékonyan tarolta le a kultúrkörünket; hogy még keresztények tömegei is „bezabálták,” és valamiképpen kétfajta igazságban kezdtek el hinni, ahol a kereszténység a magánélet dolga, közös ügyeinkben pedig a liberalizmus a közös nevező. Keresztények tömegei nem veszik észre, hogy a liberalizmus vallás, éspedig hamis vallás, ahol az ember az Isten, és a természetfeletti hit fényétől meg nem világosított emberi értelem az abszolút viszonyítási pont. Keresztények tömegei hitték és hiszik el, hogy lehet az ember semleges, és hogy közös dolgaink intézésében ez a semlegesség az irányadó. Keresztények tömegei tartják evidensnek egy olyan vallás alaptételeit, amely gyökeresen szembenáll azzal, amit ők maguk vallanak. Furcsa ez a tömeges megőrülés, a logikus és tiszta gondolkodásnak ez a már-már egyetemes hiánya. Fenti gondolataimra egy barátom azt válaszolta, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ezt válaszoltam neki: Teljesen konkr...
Tovább

Válaszlevelem egy ismerősömnek, aki felháborodott azon, hogy a hűtlen intézőről szóló példabeszédben Jézus a többszörösen sikkasztó embert dicséri meg

-
Kép
Íme, a példabeszéd: Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.  (Lk 16,1-8) Íme, a válaszom: Jézus a hűtlen inté...
Tovább

Mit fogunk csinálni a mennyországban?

-
Kép
Érdekes, vannak, akik nem tudják elképzelni, hogy mit fogunk csinálni a mennyországban. Hogy mit fogunk csinálni, azt persze én sem tudom, de nem is tartom lényegesnek. Ezt azonban igen: „rendelkezni fogunk azzal a képességgel, hogy magunkat – gondolatainkat, érzéseinket, lényegünk egész valóját – teljesen közölni tudjuk másokkal. Mindaz a nehézség, ami megakadályoz abban, hogy megértsünk másokat és megosszuk magunkat velük, el fog tűnni az eljövendő életben.”* Ilyen képességgel eredetileg csak a Szentháromság személyei rendelkeznek. Ők az egyetlenek a világon, akik teljesen közölni tudják magukat egymással, akik teljesen meg tudják osztani magukat egymással, akik teljesen egymásban tudnak lenni. Isten azért teremtett minket, hogy ezt nekünk is megadja, és aki üdvözül, annak ebben lesz része. Abban lesz része, ami Isten élete öröktől fogva. *Scott Hahn és Emily Stimpson Chapman: Remélem, meghalok! – A halál és a test feltámadásának keresztény értelme, Szent István Társulat, Budapes...
Tovább