Gondolkodni gyönyörűség - Sallai Gábor katolikus blogja

Andrea, édesanyám barátnője évtizedekkel ezelőtt a Hit Gyülekezetében tért meg a lányával együtt. Nagyon lelkes, nagyon karizmatikus emberek lettek.  A Hit Gyülekezete azt tanítja, hogy ha valaki megtér, akkor Isten minden betegségéből megszabadítja, ha pedig ez nem történik meg, akkor az illető megtérésével, hitével van a gond. Andrea lánya most több, nagyon súlyos betegségtől szenved, és hiába imádkoznak a gyógyulásáért, nem gyógyul meg. Mindkettejük hite az összeomlás szélén áll. Németh Sándoron gondolkodtam el, illetve azokon, akik ilyen tanítást hirdetnek. Vajon ezt ők komolyan gondolják? Nem tudom elképzelni. Nem létezik, hogy ő maga, hívő családtagjai, hitgyülis barátai mindig minden betegségükből meggyógyulnak. Ez teljesen kizárt, vagyis neki is látnia kell, hogy ez a tanítás téves, mégis ezt tanítja. Miért? Jól jövedelmező a vállalkozás, Németh Sándor ebből gazdagodott meg. Aki Isten útján jár, azt Isten itt, ebben az életben áldja meg egészséggel, jóléttel. Minek boly...

Én nagyon nem szerettem iskolába járni, az egyetemre se. Az iskola egyetlen képességemre tartott igényt, a memóriámra. A feladat az volt, hogy a tankönyvben olvasott vagy a tanártól hallott dolgot elraktározzam a memóriámban, és kellő időben változatlan formában visszamondjam. Mondták ugyan, hogy kíváncsiak a véleményemre, és azt mondjam, amit gondolok, de ezt soha nem gondolták komolyan. Azt akarták hallani, amit ők mondtak.  Mi volt ennek az oka? Az, hogy a végső valóságnak az anyagot tekintették. Materialisták voltak. A személyben zavaró tényezőt látták, ezért a világ megismeréséből ki akarták iktatni. Ha pedig a személyt a világ megismeréséből kiiktatjuk, akkor tényleg nem marad más, mint a személytelen dolgok elraktározása a memóriában, majd változatlan formában történő elővételük. Ennél unalmasabb dolog pedig nincsen. Az iskola elsődleges feladata Isten megismerése kellene, hogy legyen. Ez mindennél fontosabb, érdekesebb és izgalmasabb dolog.  Az ember saját magát keresi...

Egyik barátom eretneknek minősítette ezt az írásomat:  Jézusnak meg kell halnia. Miért? Megkérdeztem Puskás Attilát, a dogmatikai tanszék vezetőjét, hogy eretnekség-e, amit írok. Ezt válaszolta:  Kedves Gábor! Írásod alapgondolatával és lényegi tartalmával (2.-tól a 4. bekezdésig) maximálisan egyetértek.  Ugyanakkor úgy vélem, hogy az első kijelentésed pontosításra és árnyalásra szorul. Érdemes különbséget tenni az isteni akarat feltétlen és feltételes mozzanata között. Egyrészt Isten feltétlenül akarja, hogy "Jézus éljen és az életet túláradó bőséggel nekünk is elhozza" - ahogy írod. Ez a feltétlen célja a Fiú megtestesülésének és megváltói küldetésének: az isteni szeretet-életben való részesítésünk a boldog Szentháromság örök életébe való bevonás által. Ezért teljesen igazad, amikor azt írod: "Hogy Jézus meghaljon, az nem Isten akarata volt" - ha az isteni akarat végső célját és feltétlen mozzanatát tekintjük.  Másrészt azonban, Isten feltételesen akarja - vagyis ...