Tegnap megint előjött a téma. Hogy hogyan lehet az, hogy a kereszténységet a zászlajára tűző Fidesz-kormány négy kétharmados győzelemmel a háta mögött sem változtatta meg a teljesen liberális magyar abortusztörvényt. Hát azért, mondja barátom, és mondja Orbán Viktor is, mert akkor elveszítenék a választásokat. És minden bizonnyal így is lenne. És olyan kormány jönne helyettük, akik egyből visszacsinálnák a liberális abortusztörvényt, továbbá sok más szempontból is jóval rosszabbak lennének. És hát a lengyel jobboldal is azért veszített a választáson, mert szigorítani akarta az abortusztörvényt. Teljesen logikus tehát, hogy az abortusztörvényen nem kell, sőt nem is szabad változtatni. Egyszerűen felelőtlenség lenne. Teljesen felforgatná az életünket. Mármint azon szerencsések életét, akik már megszülettek. Azok élete pedig, akik az anyaméhben vannak, de még nem születtek meg? Hát, ennyi áldozatot csak hozhatunk magunkért! Mi is az ő megölésük ahhoz a kellemetlenséghez képest, amely minket érne, ha kiállnánk az igazságért?

Érzitek, micsoda perverz logika van emögött? Perverz, mert vannak dolgok, amiket soha nem szabad megtenni. És a ránk bízott, védelmünkre szoruló, ártatlan ember megölése éppen ilyen. Fokozhatatlanul nagy bűn. Semmi sem indokolhatja, az végképp nem, hogy a már megszületett emberek zavartalanabbul élhessenek.

Hogy egy társadalomban az ember mennyit ér, azt azon mérhetjük le, hogy a kiszolgáltatott, védtelen, ártatlan ember mennyit  ér. A legvédtelenebb ember pedig az anyaméhben levő gyermek. Az az ország, amely egyetért abban, hogy őt meg lehet ölni, az az ország – papolhat bár szép dolgokról mindenfélét – padlógázzal rohan a vesztébe.