Eléggé szeretni  

Egyik ismerősöm egy katolikus kisközösségben, ahova mindketten jártunk, megjegyezte, hogy nem szeretjük eléggé. Nem az úgynevezett keresztény szeretetre gondolt, az akarati szeretetre, hogy megtesszük felebarátunkért, amit a kereszténység szerint meg kell tennünk, hanem arra, hogy nem elég fontos nekünk, hogy érzelmileg nem szeretjük eléggé.

Ez akkor sajnálatot váltott ki belőlem, aztán egyre inkább úgy éreztem, hogy itt valami nem stimmel: a szimpátia nem olyan, mint a fűtés, hogy ha fázom, akkor odamegyek a gázkonvektorhoz és kicsit feljebb tekerem. Hogy valaki mennyire szeret engem, hogy valakinek mennyire vagyok szimpatikus, hogy valakinek mennyire vagyok fontos, az egy adottság, amin nemhogy én, de a másik ember sem tud változtatni, ahogy azon sem tudok változtatni, hogy most Budapesten hány fok van, esik az eső, vagy nem esik.

Ugyanerre jutottam, mikor egy jóbarátom, akivel évekig hetente órákat beszélgettünk, elment szerzetesnek. Megállapodtunk abban, hogy levelezés útján tartjuk majd a kapcsolatot. Én írtam neki levelet, egyet, kettőt, hármat, ő egyet sem írt. Ez nagyon rosszulesett. Rosszulesett, hogy nem vagyok elég fontos neki. 

Mikor azonban ezen gondolkodtam, arra jutottam, hogy pontosan olyan fontos vagyok neki, mint amilyen fontos, annál picit sem fontosabb, és hogy ezen nemhogy én, de ő sem tud változtatni, és hogy ezt a kérdést firtatni pont az ellenkező hatást váltaná ki, mint amit szeretnék. A nyomulós embert ugyanis senki sem szereti. A szeretet tudniillik ajándék, ajándékot pedig mindenki szabadon annak ad, akinek akar. Az ajándék senkinek sem jár, az ajándékot nem lehet kikényszeríteni.

Az persze, hogy szeretve vagyok-e, teljesen szeretve, fontos kérdés, de ez a kérdés nem a másik ember, hanem Isten felé irányul. Szeretve vagyok-e, van-e szeretet, lehet-e engem szeretni – az élet legfontosabb kérdése ez, a címzettje azonban nem a másik ember, hanem az Isten. És igen, a válasz elképesztően vigasztaló: van szeretet, szeretve vagyok, lehet engem szeretni. Öröktől fogva, örökké, végtelenül szeretve vagyok. Ez mindennek az alapja, enélkül nem lehet élni, de ezt nem a másik embernél kell keresnünk, hanem Istennél.