Krasznahorkai és a reménytelenség




Valahogy az egész csinált, megjátszott, nem őszinte. Mármint a reménytelenség Krasznahorkai szájából. Ha tényleg teljesen reménytelennek látna mindent, akkor nem egy 380 millió forintos díjat venne át, hanem öngyilkos lenne. Csak ma a meghatározó pozíciókat elfoglaló posztmodern értelmiség körében az számít menő írónak, aki mindent reménytelennek lát. A posztmodern író átlátja azt, amit a tudatlan plebsz képtelen átlátni, és tudja, hogy semminek sincs értelme. A pórnép ezt nem látja át, ezért hisz ebben, abban, amabban. Posztmodern körökben a reménytelenség a divat, és Krasznahorkai ennek a divatnak akar megfelelni, a divatnak való megfelelés pedig egészen jövedelmező dolog. Van abban ugyanis valami abszurd, hogy az ember értelmét látja annak, hogy hosszú könyveket írjon arról, hogy semminek sincs értelme. Ennyi erővel akár az élet értelmét is kereshetné.

 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Néhány gondolat a liberalizmusról

Válaszlevelem egy ismerősömnek, aki felháborodott azon, hogy a hűtlen intézőről szóló példabeszédben Jézus a többszörösen sikkasztó embert dicséri meg

A Hodász-probléma