Sallai Gábor blogja

A Hodász-probléma  Komolyan hívő katolikusként (én annak tartottam) leél 35-40 évet. Utána vált, és a kereszténység tanításával ellentétesen kezd élni. Ezt sem nagyon értem. De hogy 35-40 év őszintén megélt kereszténység után a kereszténység tanításával ellentétesen élve úgy gondolja, hogy a kereszténységről neki kell tanítania a világot? Meghasonlottság a köbön. Nem tudom, miért, de Hamvas Béla alábbi írása jut róla az eszembe: "A pszichológia csaknem százéves praxisa után kétségtelenül kiderült, hogy a pszichológia módszereinek alkalmazása következtében az ember nem válik harmonizáltabbá, hanem a rejtőzés technikája lett fejlettebb. A pszichológiai eljárások eredménye, hogy az ember nem ébred fel, hanem a felébredés elől még mélyebbre bújik. Ahelyett, hogy megnyílna és megoldódna, e módszerek segítségéveI megtanul még jobban elrejtőzni. Eddig az álomelemzéssel még néhány gyanútlanabbat a napfényre lehetett csalni; az analitikus és teszt-módszerek nyomán ezek most már mélyen az...

 Egy nem hívő párkapcsolati trénernél olvastam a Facebookon: „A kapcsolat nem arra való, hogy boldoggá tegyen. Két fél nem lesz egész. Két egész tud boldog párkapcsolatban élni. A párod nem a hiányosságod betöltője.” Fura. Azt gondoltam eddig, hogy ezt csak hívő ember tudhatja. Az igazságnak ugyanakkor csak a felét mondja ki – azt, hogy mi nem arra való, hogy boldoggá tegyen. Ebben teljesen igaza van. Ez azonban önmagában nem áll meg. Az ember ugyanis önmagát nem tudja boldoggá tenni. Boldoggá csak a másik tudja tenni, de nem a másik ember, hanem az Isten.

Tegnapi előadásán Leopold atya azt mondta, hogy Krisztus tudott volna rosszat is tenni, csak nem tett, hiszen ha nem tudott volna rosszat tenni, akkor nem lett volna szabad, hanem csak egy beprogramozott gép. Leopold atya téved. Krisztus nem tudott volna rosszat tenni, mégis szabad volt, sőt egyedül Ő volt teljesen szabad. Krisztus Isten, valóságos Isten, Isten pedig nem tud rosszat tenni, mert nem akar rosszat tenni, mert teljesen jó, csak jó, maga a jóság. A szabadság lényegéhez nem tartozik hozzá, hogy rosszat is kell tudni tenni hozzá, és aki nem tud rosszat tenni, az nem is szabad. A szabadság lényege éppen abban áll, hogy az illető tud szeretni, és csak az teljesen szabad, aki teljesen akar és teljesen tud szeretni, és mindig csak szeret. Ilyen lény pedig egyetlen van: Isten. Az más kérdés, hogy ilyen lényt teremteni nem lehet. Nem lehet olyan lényt teremteni, aki csak jót tud tenni, aki csak szeretni tud. Teremteni csak olyan lényt lehet, aki rosszat is tud tenni és nem sz...

  „kuporogva csak várom a csodát, hogy jöjjön el már az, ki megbocsát és meg is mondja szépen, micsodát bocsát meg nékem e farkasveremben!” (József Attila: Mint gyermek…)  Én sokáig félreértettem azt, hogy mi a bűn. A katolikus tanításban azt hallottam, hogy bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni, vagyis – gondoltam – az ember elhatározza, hogy rossz akar lenni, tudja és akarja. Én meg nem akartam rossz lenni. Én jó akartam lenni, de nem ment, és kétségbeesve láttam, hogy bár valami nagyon nem stimmel velem, bűnöm nincsen, ha pedig nincs bűnöm, akkor ebből a nagyon nem stimmelő, rossz állapotból kikerülni sem tudok, hiszen ez a dolog csak velem van így. Hihetetlenül szenvedtem, hogy a gyónásban valami bűnt találjak magamban. Igazából nem is találtam, hiszen rossz volt a bűn definícióm. Lassan kerültem ki ebből. Lassan értettem meg, hogy a katolikus tanítás fenti definícíója – bűnt csak tudva és akarva lehet elkövetni – nem azt jelenti, amit én gondoltam, hanem azt, hogy bűn...

Barsi Balázs mondta annak idején, hogy ha az ember hívő katolikusként igyekszik komolyan követni Krisztust, akkor 40 év fölött már látja, hogy az élet legfontosabb kérdéseiben az Egyháznak van igaza. Nem hiszi ezt, hanem látja. Hogy egyetlen szervezet van a világon, amelynek az élet összes fontos kérdésében igaza van, hogy amit a katolikus egyház a férfiről, a nőről, a házasságról, a családról, a szerelemről, a szexualitásról, az abortuszról, a fogamzásgátlásról, az eutanáziáról, a betegekhez, fogyatékosokhoz, öregekhez való hozzáállásról mond, az igaz. Egyetlen más szervezet sincs, amely az összes fontos kérdésben az igazságot mondaná, csak a katolikus egyház. Igaza volt Barsinak, az ember ezt 40 év felett nem hiszi, hanem látja.

Ratzinger „Politika, szabadság, hagyomány” című művét olvasom. Elképesztően jó, nagyon szeretem őt. Egy kritikám azonban van vele szemben. Ratzinger szerint a liberális demokrácia az a társadalmi rendszer, amely leginkább megfelel a kereszténységnek, mivel a hitet nem erőlteti senkire, hanem mint szabad lehetőséget kínálja fel mindenkinek, és a keresztényeknek hitük vonzó erejével mint kovász kell átjárniuk és evangelizálniuk a társadalmat. Ugyanezen könyv más helyén ugyanakkor megállapítja, hogy a felvilágosodás nyomán az euroatlanti térségben olyan kultúra jött létre, ahol a vallás, amely a történelem összes többi kultúrájában központi szerepet játszott, itt száműzve lett a nyilvános térből és csak a magánéletben mint az érzelem dolgát tűrik meg, aminek az igazsághoz semmi köze nincsen. Az ilyen kultúra – jegyzi meg Ratzinger, de mi is láthatjuk – nem életképes, hanem egyre inkább elbutul, megszűnik a közös nevező, amelyre hivatkozhatnánk, és minden döntés kizárólag az egyéni tetszik...

Büntet-e Isten? Isten nem büntet. Egyszerűen nincsen rá szükség. Tetteinknek megvan ugyanis a maguk belső következménye, a jó tetteinknek jó, a rossz tetteinknek rossz, és olyanná válunk, ahogyan élünk. A túlvilágon azután megérkezünk Istenbe, Istennel pedig csak az tud egyesülni, aki olyan, mint Ő. A földi életünkben ezért olyanná kell válnunk, mint Isten. Ez a feladat. Ennek az olyanná válásnak a lehetősége ugyanakkor egy ponton lezárul, a földi élet utolsó pillanatában. Szeretni ugyanis csak szabadon lehet, a szeretet nem lehet kényszer. Ha csak szeretni lehet, akkor nem lehet szeretni. Márpedig a túlvilágon ez lenne, a túlvilágon csak szeretni lehetne, hiszen teljesen leplezetlenül ott áll előttünk az, akire minden vágyunk irányul, maga a Szeretet, maga a Jóság, maga a Szépség, maga az Igazság. Senki sem tudná ott nem Őt választani. Teljesen lehetetlen lenne, hiszen teljesen Rá, a Vele való kapcsolatra vagyunk teremtve. Ha azonban nem választani nem tudjuk, akkor választani sem...