A Hodász-probléma 

Komolyan hívő katolikusként (én annak tartottam) leél 35-40 évet. Utána vált, és a kereszténység tanításával ellentétesen kezd élni. Ezt sem nagyon értem. De hogy 35-40 év őszintén megélt kereszténység után a kereszténység tanításával ellentétesen élve úgy gondolja, hogy a kereszténységről neki kell tanítania a világot? Meghasonlottság a köbön. Nem tudom, miért, de Hamvas Béla alábbi írása jut róla az eszembe:

"A pszichológia csaknem százéves praxisa után kétségtelenül kiderült, hogy a pszichológia módszereinek alkalmazása következtében az ember nem válik harmonizáltabbá, hanem a rejtőzés technikája lett fejlettebb. A pszichológiai eljárások eredménye, hogy az ember nem ébred fel, hanem a felébredés elől még mélyebbre bújik. Ahelyett, hogy megnyílna és megoldódna, e módszerek segítségéveI megtanul még jobban elrejtőzni. Eddig az álomelemzéssel még néhány gyanútlanabbat a napfényre lehetett csalni; az analitikus és teszt-módszerek nyomán ezek most már mélyen az álomtudat alá bújtak el, néha lényük már az álomban sem jelentkezik. Az ilyen emberek részére az utolsó ítéletkor minden bizonnyal külön harsonát kell majd megfújni, hogy felébredjenek. Amit az ember a pszichológiában megtanult, hogy ne a komplexusba rejtőzzék el, hanem a nyíltságba. Ez az odú, ahonnan az ember kicsalhatatlan. Ez az analizáltság.

    A pszichológia áldozatainak száma igen nagy. Aki a pszichológiai folyamaton átesett, nem látja világosabban létének lényegét, sőt, amit megtanult, hogy a lét valódiságának hátat fordítson, és azt elsüllyessze, és a lét nehézségeiről való tudatot elkenje. Így keletkezett a modern korra jellemző ontológiai idióta, aki a létezés minden nehézsége fölött való vigyorgással a helyzetet egyszer s mindenkorra elintézettnek véli, csak azért, mert a bűn és ezzel együtt természetesen az emberi jóvátételre való kötelezettség tudatát önmagából eltüntette (kianalizáltatta). Ez a pszichológiailag kibelezett ember a közösségből is kiesik, és az emberi testvériségen is kívül áll.”

(Korszenvedélyek utólagos igazolása, Patmosz I., Életünk könyvek, 162-163. old.)

Sokkal tisztességesebbnek tartanám, ha Hodász reggeltől estig Istent káromolná, mint amit most tesz. Nem örülnék neki, de egyenesebb magatartás lenne a mostaninál. Most ugyanis a kereszténység tanításával ellentétesen él, mégis hívő kereszténynek adja ki magát, és másokat a kereszténységről tanít. A tanítása azonban óhatatlanul torzul, hiszen ahhoz, hogy a lelkiismerete szavát elhallgattassa, a kereszténységet alapjaiban meg kell változtatnia. Hogy a hitbeli tudását, teológiai műveltségét erre használja, annál ördögibbet én nem nagyon tudnék elképzelni. Mondom, nem lenne jó, ha reggeltől estig Istent káromolná, de ennél jobb lenne. Az egyenes dolog lenne. Ez sokkal megfoghatatlanabb, sokkal észrevétlenebb, sokkal alattomosabb, sokkal ördögibb.