Gondolkodni gyönyörűség - Sallai Gábor katolikus blogja

Ami az élő hit kibontakozását leginkább megakadályozza, az az önsajnálat. Nálam sokáig ez volt. Ha ugyanis magamat sajnálom, akkor nem hiszem, hogy Isten a gondomat viseli. Márpedig Isten a gondomat viseli, legalábbis azt akarja, ha hagyom és együttműködök vele. Engem a szüleim tulajdonképpen nem felnőttnek neveltek, hanem gyereknek. Nem vezettek be az élet keménységébe, hanem inkább kozmetikázták azt, azt a benyomást keltve, mintha a földi élet tulajdonképpen rendben lenne, és igazából különösebb probléma nem is lenne vele. Mintha a szenvedés kiküszöbölhető valóság lenne, és ha máskor nem, a jövőben az emberiség majd fel tudná számolni. Volt ebben némi majomszeretet is, hogy hát szegény gyereknek ne kelljen szenvednie, hogy szegény gyereket meg akarják óvni a szenvedéstől. A gond ezzel az, hogy szegény gyereket nem lehet megóvni a szenvedéstől, és ha a szenvedés kérdését a szőnyeg alá söprik, azzal csak azt érik el, hogy a gyerek az élet ezen legnehezebb, legfájdalmasabb kérdésébe...

Nem értem. Ha Ádám és Éva nem vétkezik, akkor örökre az Édenben maradnak? Akkor az Éden lett volna az emberiség végleges állapota? Isten csak azért juttatta el az embert a boldogító színelátásra, mert az ember vétkezett? Annyira abszurd ez a gondolat, hogy nem is értem, hogyan lehet kérdés bárkinek, hogy Isten megtestesülése nem a bűn következménye. Mert mi is a mennyország? Az Istennel való egyesülés, az Istennel való teljes egység. Hogyan is valósulhatna ez meg, ha nem maga Isten kezdeményez, ha nem maga Isten jön el hozzánk, és adja oda magát nekünk teljesen? Mi Istenhez magunktól soha nem tudnánk eljutni. A Vele való kapcsolat, a Vele való egység csak azért valósulhat meg, mert ezt Ő maga kezdeményezi, Ő maga jön el hozzánk, Ő maga lesz egy közülünk, és ezáltal Ő maga emeli fel a teremtést egy olyan szintre, amely messze meghalad minden természetes lehetőséget. A saját isteni szintjére emeli fel a teremtést, hogy a saját isteni életéből részesítse. A testnek, az anyagnak, a...

Az Úrral való egység imája, melyet a Szeretetláng mozgalom alapítója, Kindelmann Erzsébet asszony állítólag Jézustól kapott: „A mi lábunk együtt járjon. A kezünk együtt gyűjtsön. A szívünk együtt dobbanjon. A bensőnk együtt érezzen. Az elménk gondolata egy legyen. A fülünk együtt figyeljen a csöndességre. A mi szemünk egymásba nézzen és (tekintetünk) összeforrjon. Az ajkunk együtt könyörögjön az Örök Atyához irgalomért.” Gondolataim a fenti imáról:  Slágergyanús ima. „A kezünk együtt gyűjtsön.” Ez vajon mit jelenthet? Mire vonatkozhat? Mit kellene Jézussal együtt gyűjtenem? Értelmetlen, tartalom nélküli, gyenge slágerecske. „A fülünk együtt figyeljen a csöndességre.” Ez is slágergyanús. Mintha Jézusnak szüksége lenne rá, hogy velem együtt bármilyen csöndességre figyeljen. Nehogy már. A csendre nekem van szükségem, hogy meghalljam benne Jézus hangját. Jézusnak nincs szüksége a csendre. Neki nem kell a csendre figyelnie. Jézus nem egy szinten van velem. „A mi szemünk egymá...

Vajon ha Ádám és Éva nem követ el bűnt, akkor Isten nem testesül meg? Akkor az Éden lett volna az emberiség végleges állapota? Csak azért jutunk el egy, az Édennél összemérhetetlenül magasabb szintre, a mennyországba, mert Ádám és Éva bűnbe esett? Ha nem esnek bűnbe, akkor az emberiség örökre az Édenben marad, és soha nem jut el Isten színről színre való látására? Ez teljesen lehetetlen, ekkor ugyanis a bűn nem rossz dolog lenne, hanem jó, hiszen miatta testesülne meg Isten és miatta jutnánk el a magasabb szintre. A rossz ekkor szükséges lenne, ha pedig szükséges, akkor valójában nem is rossz. A téma folytatása:  valasz-egy-ismerosomnek

Azt is szokták mondani, hogy Isten egyszerre igazságos és irgalmas, és ezért úgy vált meg minket, hogy az igazságosságának és az irgalmának egyszerre kell érvényesülnie. Először az igazságosságának kell érvényesülnie, vagyis az ellene elkövetett bűnt meg kell torolnia, és mikor ez megtörtént, akkor lehet irgalmas az ellene vétkezőhöz. Mi is a gond ezzel? A bűn megbocsátása a Miatyánk eredeti szövege szerint az adósság elengedését jelenti: „engedd el az adósságainkat, amint mi is elengedtük a nekünk tartozók adósságait.” Az adósságot a hitelező vagy elengedi, vagy nem, egyszerre elengedni és nem elengedni nem tudja. Ha igazságossága miatt Isten úgy dönt, hogy nem engedi el az adósságot, és az adósnak azt az utolsó petákig meg kell fizetnie, akkor utána már nem lesz mit elengednie, vagyis nem lesz tere az irgalmának. Vagy elengedi a tartozást és irgalmasan jár el, vagy nem engedi el a tartozást és igazságosan jár el. Választania kell. A kettő egyszerre nem megy. És ezt az abszurditás...

Egyik ismerősöm a következőket jegyezte meg a megváltással kapcsolatos január 9-i írásommal ( https://van a megváltásnak egy furcsa értelmezése )  kapcsolatban: „A végtelen Istenben minden érték jelen van, így az igazságosság is. Emiatt lehetetlen nem elítélnie a bűnt. Jézus lett helyettünk ennek az igazságos ítéletnek az áldozata.”  Ezt válaszoltam neki:  Mi az igazságosság? Az, hogy mindenki azt kapja, amit érdemel. Isten nem azt adja nekünk, amit érdemlünk. Isten azt adja nekünk, folyamatosan azt adja, amit nem kell és nem is lehet kiérdemelni – azt, hogy legyünk. Azért lettünk, azért vagyunk és azért leszünk örökké, mert Isten szeret minket. Ez teljesen ingyenes ajándék. Nem kell és nem is lehet kiérdemelni. Az egész élet, az egész létezés Isten ingyenes ajándéka. Senkinek semmi nem jár, mindenki mindent ingyenesen, ajándékba kap. Minden kegyelem. Az igazságosság kérdése ott jelenik meg, amikor Isten angyalokat és embereket teremt, olyan lényeket, akik tudnak szeret...

  Van a megváltásnak egy furcsa értelmezése: Ádám bűnbe esik. A bűn sérti Istent, és mivel ez a sértés a végtelen Istent éri, csak végtelen elégtétellel lehet kiengesztelni. Ez a végtelen elégtétel pedig Jézus megkínzása és keresztrefeszítése. Az Atya haragra gerjed, és a haragját azzal csillapítja le, hogy Jézust kínhalálra adja. Nemcsak az a gond ezzel a történettel, hogy igen furcsa istenkép rejlik mögötte, hanem az is, hogy úgy tűnik, hogy Ádám bűnbeesésével Isten, az Atya változik meg, és a megváltás nem más, mint Isten, az Atya visszaváltoztatása, a haragvó Atya haragjának a lecsillapítása. Az igazság ezzel szemben az, hogy Isten soha nem változik meg. A bűn sem tudja megváltoztatni. A bűn az embert változtatja meg. Önmagától az ember akkor sem tudna üdvözülni, ha nem követ el bűnt. Fel kell ugyanis vétetnünk Istenbe, a teljes egységbe, és ide csak a megtestesülő Isten tud minket felvinni. Ide magunktól nem tudnánk feljutni, akkor sem, ha soha senki sem követne el bűnt. A...

  Hogy te milyen közel jöhetsz hozzám, azt nem te döntöd el, hanem én. Hogy én milyen közel mehetek hozzád, azt nem én döntöm el, hanem te. Kapcsolat akkor jön létre köztünk, ha létezik olyan távolság, amely mindkettőnk számára komfortos. Ezt a legtöbb ember ösztönösen tudja. Egyetlen ember volt az életemben, aki nem tudta. Az emberi élet leglényegesebb dolgát nem tudta. Ő akarta meghatározni, hogy milyen közel jöhet hozzám. Egyszerűen nem tudta, mi az, hogy intimitás, hogy a másik ember ajándék, és hogy az ajándékot nem lehet megszerezni, csak ajándékba lehet kapni. Nem tartotta tiszteletben a szabadságomat. Folytonosan játszmázott. A játszma lényege az, hogy akkor is kiszedem a másikból, amit szeretnék, ha ő nem akarja. Csak ügyesen kell kérdezni, elég provokatívan, úgy, hogy a másik ne tehesse meg, hogy nem válaszol, és így, szép lassan eljutunk oda, hogy akár igent mond, akár nemet, akár hallgat, már lejt a talaj, és már lehet tudni azt, amit a másik soha nem akart elmondan...