További gondolataim a megváltás számomra elfogadhatatlan értelmezésével kapcsolatban
Azt is szokták mondani, hogy Isten egyszerre igazságos és irgalmas, és ezért úgy vált meg minket, hogy az igazságosságának és az irgalmának egyszerre kell érvényesülnie. Először az igazságosságának kell érvényesülnie, vagyis az ellene elkövetett bűnt meg kell torolnia, és mikor ez megtörtént, akkor lehet irgalmas az ellene vétkezőhöz. Mi is a gond ezzel?
A bűn megbocsátása a Miatyánk eredeti szövege szerint az adósság elengedését jelenti: „engedd el az adósságainkat, amint mi is elengedtük a nekünk tartozók adósságait.” Az adósságot a hitelező vagy elengedi, vagy nem, egyszerre elengedni és nem elengedni nem tudja. Ha igazságossága miatt Isten úgy dönt, hogy nem engedi el az adósságot, és az adósnak azt az utolsó petákig meg kell fizetnie, akkor utána már nem lesz mit elengednie, vagyis nem lesz tere az irgalmának.
Vagy elengedi a tartozást és irgalmasan jár el, vagy nem engedi el a tartozást és igazságosan jár el. Választania kell. A kettő egyszerre nem megy.
És ezt az abszurditást az sem oldja fel, hogy az Atyaisten a bosszúját nem az emberen, hanem a saját Fián tölti ki, hogy aztán az emberekkel szemben már irgalmas lehessen, hiszen csak azért nem az emberen tölti ki a bosszúját, mert az ember nem tudna annyit szenvedni, amennyit az Őt ért sérelem nagysága megkövetelne.
A megváltásról itt írtam még:
https://van-megvaltasnak-egy-furcsa-ertelmezese
és itt:
A keresztények Istene irgalmas, kegyelmes, nem bosszúálló. Az Újszövetségben sehol nincs szó bosszúállásról. Az csak az Ószövetségben van, és ez az istenkép összeegyeztethetetlen a kereszténységgel.
VálaszTörlésZsid 10:30
Törlés