Életem legfontosabb kérdése

 

Hogyan lehet egyszerre, hogy Isten szeretete feltétel nélküli, és hogy van pokol, hogy vannak elkárhozottak? Hogyan lehet egyszerre ez a kettő? Gyermekkorom óta ez volt a legfontosabb kérdésem.

Most már megvan rá a válasz.

Isten valóban mindenkit feltétel nélkül szeret. Nem tudsz olyat tenni, hogy Isten ne szeressen. Senki sem tudja elérni, hogy Isten ne szeresse. Amit el tudunk érni, az az, hogy mi ne szeressünk, ez pedig elég a kárhozathoz.

Isten szeret téged, örökké szeret, de a szeretet lényege, belső lényege a teljes egység, ehhez pedig mindkét fél kell. Nem elég ehhez Isten. Ehhez te is kellesz, és ha te nem szeretsz, vagyis ha te nem adod magad oda Istennek, akkor Isten sem tudja odaadni magát neked. Szeret, örökre szeret, de a szeretete kívül marad, nem érkezik meg beléd, mivel te nem adod oda magad neki. Ebben az értelemben Isten csak akkor tud szeretni téged, ha te szereted őt, csak akkor tudja odaadni magát neked, ha te odaadod magad neki.

Isten persze örökké szeretni fog téged, de a szeretete kívül marad, nem érkezik meg beléd, vagyis igazából nem tud elérni téged. Lenned kell, nem tudsz nem lenni, hiszen szeretve vagy, lenni pedig annyi, mint szeretve lenni. Ahhoz azonban, hogy valóban legyél, hogy teljesen legyél, neked is szeretned kell. Isten szeretete akkor tud elérni téged, ha te is szereted őt. Akkor tudja odaadni magát neked, ha te odaadod magad neki.

Helyettem senki sem tud szeretni, Isten sem, szeretni pedig csak itt, a földön lehet, mert csak itt, a földön van meg a szeretethez szükséges szabadság. Szeretni ugyanis csak szabadon lehet. Ha  nincs szabadság, ha nem tudok mást tenni, mint szeretni, akkor szeretni sem tudok. A szeretet nem lehet kényszer.

A túlvilágon ezért már nem tudunk elkezdeni szeretni. Aki addig nem szeretett, az soha többé nem fog tudni szeretni. A túlvilágon a szeretet ugyanis már kényszer lenne. Ott senki sem tudna nem szeretni, hiszen ott van előttünk teljesen leplezetlenül az, akire mindenestül teremtve vagyunk, maga a Szeretet, maga a Jóság, maga a Szépség, maga az Igazság.

A túlvilágon senki sem tudná nem Istent választani, de ha nem lehet nem Istent választani, akkor választani sem lehet Őt. A túlvilágon a szeretet már nem választási lehetőség, hanem ítélet. Az az ítélet, hogy földi életünkben olyanok lettünk-e, mint Ő. Ha olyanok lettünk, akkor tudunk vele egyesülni, ha nem lettünk olyanok, akkor nem. Az előbbi az üdvösség, az utóbbi a pokol.