A protestantizmus alaptétele
A protestantizmus alaptétele, hogy az ember az eredeti bűn következtében teljesen megromlott és teljesen rossz. Semmit sem tud tenni önmagáért, annyit sem, hogy „orvoshoz” fordul, hogy segítséget kér. Teljesen tehetetlen báb. Nem szabad.
Ebből az alaptételből nyílegyenesen következik az eleve elrendelés, vagyis az, hogy minden kizárólag Istentől függ, botrányos módon még az ember üdvössége is. Akit Isten a maga kifürkészhetetlen akaratából meg akar menteni, azt megmenti, akit nem akar megmenteni, azt nem.
Ha azonban az ember teljesen megromlott, ha az ember teljesen rossz és semmi jót nem tud tenni, tehát nem is szabad, és minden kizárólag Istenen múlik és mindent kizárólag Isten tesz, akkor a szentek tiszteletének, a Mária-tiszteletnek, az engesztelés fogalmának, a szentmiseáldozatnak, a tisztítótűznek sincs semmi értelme, hiszen ezek mindegyike feltételezi, hogy az ember fontos szerepet játszik önmaga és mások üdvözülésében.
A protestantizmus egységes egészet alkotó rendszer, ahol az egyes tévedések mind az alaptévedésre vezethetők vissza, az alaptévedés pedig az alapvető bűnre, a gőgre.
A reformátorok megütköztek azon, hogy az Egyházban sok bűnt és botrányt találtak. Azt mondták, hogy ilyen romlott Egyház vezetőinek nem hajlandók engedelmeskedni, és létrehozták a maguk „tiszta” egyházát. Az embert teljesen romlottnak minősítették, és mindent egyedül Istenre alapoztak, csak a hitre, csak a kegyelemre, csak a Bibliára, csak Krisztusra.
A gond ezzel az, hogy Istennek nincs szüksége a vallásra. A vallásra az embernek van szüksége. Az embermentesített vallás, ahol a biztonság kedvéért – nehogy a romlott ember bármit elrontson – mindent egyedül Isten végez, fából vaskarika.

Jobb lenne, ha a protestantizmusról egy protestáns mondaná el, hogy ő miben hisz, nem pedig egy teljesen más vallású ember. Én, mint neoprotestáns, más szóval evangéliumi hívő, ennek a bejegyzésnek egyetlen mondatával sem értek egyet. Az ember születésekor valóban örököl egy bűn által megromlott, ádámi természetet, azonban nagyon is sokat tehet azért, hogy ne ez a természet determinálja az életét: újjászülethet hit által, és az így kapott krisztusi természettel győzheti le az ó-emberének a bűn miatt létrejött, romlott természetét. Ehhez szükséges a Szent Lélek közreműködése, vezetése is, azonban ezen a téren létezik egy megosztottság protestáns körökben. Tény, hogy a 20. században a Szent Lélek kiáradása révén Istennek különböző tulajdonságai váltak nyilvánvalóvá azokon a jeleken és csodákon keresztül, amelyek a korábbi tradíciót felülírva bizonyították, hogy a Szent Lélek ugyanúgy képes működni ma is, mint az ősegyházban - akár az első században, vagy akár előtte is, még az ószövetségi időkben. (Somorjai László)
VálaszTörlés