A mai kultúra nem hisz az objektív, vagyis a rajtunk kívül álló, de mindannyiunk által megismerhető igazságban, sőt tagadja azt. Fura dolog ez, hiszen ha egymással beszélgetünk, ha egymással vitatkozunk, annak pont az az alapja, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy az igazság rajtunk kívül található és mindannyiunk által megismerhető, különben minden erőfeszítésünk, amely egymás meggyőzésére irányul, teljesen értelmetlen lenne.

Ha ma valaki az objektív igazságra akar hivatkozni, akkor a tudományra hivatkozik, ám a tudomány csak a maga területén illetékes a kérdésben, vagyis az anyagi, fizikai dolgok terén. A jó és a rossz kérdésében nem illetékes. Márpedig ahhoz, hogy a világban kiismerjük magunkat, ahhoz mindenekelőtt a jó és a rossz kérdésében kell tisztán látnunk.

Az objektív igazság egyetlen alapja Isten. Ha ezt az alapot kiiktatjuk, akkor az igazságra való hivatkozás alapját, vagyis a közös nevezőt tüntetjük el, és olyan világba érkezünk, ahol meggyőződéseink egyetlen alapja egyéni érzékenységünk lesz, és az értelmes beszéd lehetősége szűnik meg.