Büntet-e Isten?

A büntetés kérdése teljes élességgel a pokol esetében vetődik fel: Isten büntetése a pokol, vagy olyan állapot, ami az ember tetteinek belső következménye, amin maga Isten sem tud változtatni?

Én az utóbbit vallom: Isten mindenkit feltétel nélkül, örökre szeret, hiszen ő maga a szeretet. Nem abban van a különbség, hogy Isten hogyan viszonyul az emberhez. Ő az elkárhozott embert ugyanúgy szereti, mint az üdvözültet. Abban van a különbség, hogy az ember hogyan viszonyul Istenhez.

Az üdvösség: szeretve lenni és szeretni. Helyettem senki sem tud szeretni. Isten sem. Szeretni pedig csak szabadon lehet, csak akkor, ha lehet nem szeretni is. A szeretet ugyanis soha nem lehet kényszer. Szeretni ezért csak a földön lehet. A túlvilágon már nincs meg a szeretethez szükséges szabadság, hiszen teljes leplezetlenségben ott van előttünk az, akire minden vágyunk irányul: maga a Jóság, maga a Szeretet, maga a Szépség, maga az Igazság. A túlvilágon teljesen képtelenek lennénk nem Istent választani. De pont ezért nem lehet már választani. Mert ez nem választás lenne, hanem kényszer. Lehetetlen lenne másként tenni.

A túlvilágon Isten szeretete, feltétel nélküli, örök szeretete ítél meg minket. Az az ítélet, hogy olyanok lettünk-e földi életünkben, mint Ő. Ha olyanok lettünk, akkor tudunk vele egyesülni, ha nem lettünk olyanok, akkor nem. Az előbbi az üdvösség, az utóbbi a pokol.