Érdekes ez a
tendencia manapság: ha valaki eretnek lesz, az nem azt mondja, hogy én már nem
hiszek a kereszténységben, nem vonja le a következményeket és nem távozik az Egyházból,
hanem az igaz hit letéteményesének tekintve magát az Egyházban marad, és az Egyházban
az igazhitűeket igyekszik „megtéríteni.” Hodász Andrásnál is ezt látom. Az intellektuális
becsületesség teljes hiányát. A természetfeletti a természetesre épül. Mintha ez a természetes alap tűnt volna el, és így a természetfeletti hitnek
nincs mire épülnie. Mindenki egyből tanítónak képzeli magát, és egyből tanít
anélkül, hogy maga tanulni akarna. Az igazság keresése tűnt el. Nincs mire
hivatkozni. Eleve tudják és kinyilatkoztatják, hogy mi hogy van.
"nem vonja le a következményeket és nem távozik az Egyházból, hanem az igaz hit letéteményesének tekintve magát az Egyházban marad, és az Egyházban az igazhitűeket igyekszik „megtéríteni.”" Ezt pontosan így csinálták régen is az eretnekek.
VálaszTörlésIgen, igaza van! Köszönöm a kritikát! Akkor talán az a különbség a mai kor és a régebbi között, hogy az illetékes egyházi szervek régebben belátható időn belül megszólaltak, és tisztázták az eretnek helyzetét, vagyis azt, hogy az egyházon kívülre került, de legalábbis rámutatták a súlyos tévedésére, most meg ez mintha általában elmaradna, sőt, nemritkán maguk az illetékes egyházi szervek járnak elöl a tévedések terjesztésében.
Törlés