Íme, az egyik barátomnak írt válaszom, aki előbb azt posztolta, hogy minden hatalom Istentől van, és ezért imádkozik az új miniszterelnökért, majd „a félreérthetőség elkerülése érdekében” visszavonta a véleményét és törölte: Nagy kár, hogy visszavontad, ugyanis ezzel a kereszténység egyértelmű tanítását vontad vissza: azt, hogy minden hatalom Istentől van, ha pedig Isten a hatalmat arra méltatlan embernek adja, azzal is megvan a maga célja, éspedig az, hogy népét hűtlenségéért megbüntesse, vagyis azon megpróbáltatás által, amelyet a hatalomra méltatlan uralkodó jelent, hűtlen népét megtisztítsa és önmagához visszavezesse. Hogy ez rendkívül kellemetlen dolog? Igen. Hogy a jóléti kereszténység végét jelentheti? Igen. Hogy hitünk megvallásának és a hitünk szerinti életnek ezután az eddiginél jóval kellemetlenebb következményei lehetnek? Igen. Jézus azonban soha nem ígérte ennek az ellenkezőjét. Ilyeneket viszont mondott: „Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” (Jn 1...
Furcsa, hogy a liberalizmus milyen sikeres volt; hogy milyen hatékonyan tarolta le a kultúrkörünket; hogy még keresztények tömegei is „bezabálták,” és valamiképpen kétfajta igazságban kezdtek el hinni, ahol a kereszténység a magánélet dolga, közös ügyeinkben pedig a liberalizmus a közös nevező. Keresztények tömegei nem veszik észre, hogy a liberalizmus vallás, éspedig hamis vallás, ahol az ember az Isten, és a természetfeletti hit fényétől meg nem világosított emberi értelem az abszolút viszonyítási pont. Keresztények tömegei hitték és hiszik el, hogy lehet az ember semleges, és hogy közös dolgaink intézésében ez a semlegesség az irányadó. Keresztények tömegei tartják evidensnek egy olyan vallás alaptételeit, amely gyökeresen szembenáll azzal, amit ők maguk vallanak. Furcsa ez a tömeges megőrülés, a logikus és tiszta gondolkodásnak ez a már-már egyetemes hiánya. Fenti gondolataimra egy barátom azt válaszolta, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ezt válaszoltam neki: Teljesen konkr...
Íme, a példabeszéd: Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. (Lk 16,1-8) Íme, a válaszom: Jézus a hűtlen inté...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése