Amire vágyom, az az, hogy valaki teljesen értse, amit mondok. Erre vágyom, nem többre. Ehhez pedig az kell, hogy teljesen befogadjon engem, hogy benne legyek, hogy a hallgatása, a meghallgatása teljesen termékeny legyen, hogy amikor befogad engem, akkor önmagát adja oda, hogy mindegy legyen, ki beszél, én vagy ő, csak egymásban legyünk. Ez a mennyország. Ezt ismerem. Ezért tudom, mi a Szentháromság: egység, teljes egység, teljes önátadás, teljes befogadás, teljes egymásbanlét. Ezt ismerem – azt, mikor valaki olyan szinten ért engem, olyan szinten hallgat meg, olyan szinten fogad be, hogy az már-már túlvilág. Ez a mennyország. Ezt tapasztaltam meg Paulával. Elképesztően jó élmény. Nagyon várok rá. Embertől már nem várom. Ha adódnak ünnepi pillanatok, az nagyon jó, de ezt Istentől várom. Sosem értem, mikor valaki nem tudja, hogy a mennyországban mit fogunk csinálni. Nem értem. Ez lesz ott, ez a teljes egymásbanlét. Ez olyan jó, hogy semmi más nem kell.

                    Krajcsovics Éva, Sarok, 2012, olaj, vászon