Érdekes jelenség, állítólag másnál is így van, nem tudom. Hogy az embernek nincs kora. Én teljesen úgy érzem magam, mint hatéves koromban. Hatévesen ugyanolyan halálosan komolyan gondolkodtam, mint most, és most ugyanolyan gyereknek érzem magam, mint hatévesen. A tükörbe nézek, és egy középkorú férfit látok, sőt, fehér hajam miatt már-már öregurat. De egyáltalán nem érzem magam középkorúnak vagy öregúrnak. Középkorúak társaságában úgy beszélek a többi középkorúval, mint gyerek a felnőttel, mint fiatal az öreggel. Nincs életkorom, egyszerűen csak vagyok. Leginkább azt mondanám, hogy gyereknek vagy helyét kereső fiatalnak érzem magam. Sőt, időnként rácsodálkozok 30-40 éves nőkre, és az anyát látom bennük, az anyámat, holott a gyerekeim lehetnének. Fura dolog ez, az életkor. Barsi szerint a krisztusi ember örök fiatal marad. Ebben is van igazság. A megöregedés lelki értelemben a megmerevedést, a megkeseredést, a megkeményedést jelenti. Fiatalnak maradni tulajdonképpen csoda, és csak a Szentléleknek köszönhetően lehetséges. Az üdvözültek is fiatalok, nem 80 évesek, ahogy meghaltak.