"Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét" (Mt 27,3)

„Amikor Júdás, az áruló látta, hogy elítélték, megbánta tettét, és visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és a véneknek. „Vétkeztem – mondta –, elárultam az igaz vért.” „Mi közünk hozzá? – válaszolták. – A te dolgod!” Erre az ezüstöt beszórta a templomba, aztán elment és felakasztotta magát. A főpapok fölszedték a pénzt, de úgy vélték: „Nem szabad a templom kincstárába tenni, mert vér díja.” Tanácsot tartottak, és megvették rajta a fazekas telkét az idegenek számára temetőnek. Ezért hívják azt a telket még ma is Vérmezőnek. Így beteljesedett, amit Jeremiás próféta jövendölt: Fogtam a harminc ezüstöt, annak árát, akit ennyire becsültek, akit Izrael fiai becsültek ennyire, s a fazekas telkéért adták, ahogy az Úr parancsolta nekem.”

(Mt 27,3-10)

Amikor Júdás látta, hogy Jézust elítélték, megbánta tettét. De hát nem éppen ezt akarta? Nem azért árulta el Jézust, hogy elítéljék, hogy megöljék?

Nem, Júdás azért árulta el Jézust, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, hogy Jézust helyzetbe hozza, hogy Jézus kénytelen legyen normális, vagyis politikai messiásként viselkedni, hogy álljon végre a sarkára, és szabadítsa meg Izraelt a rómaiak igájától. Ezt akarta Júdás.

Jézus nyilvános működésének három éve alatt Júdás is erősen Jézus hatása alá került, de nem értette, hogy Jézus ezt, vagyis a főtémát, miért nem veszi elő. Arra gondolt hát, hogy a végső eszközhöz folyamodik: elárulja, a halál lehetősége elé állítja, és ekkor majd Jézusnak mindenképpen cselekednie kell, hiszen egy igazi messiás nem halhat meg.

Ez volt Júdás terve, és itt rémülten látja, hogy ez a végső eszköz sem használ. Rémülten látja, hogy Jézus még itt sem áll a sarkára, hogy még ez sem hozza ki Jézusból az igazi, a normális messiást, hogy Jézust meg fogják ölni.

Júdás teljesen összezavarodik. Nem lát kiutat, megöli magát. A kétségbeesése tulajdonképpen teljesen érthető.

De mi is volt a bűne, az igazi bűne Júdásnak? Az, hogy nem ismerte meg Jézust. Nem ismerte meg, mert nem teljes szívvel követte, hanem a saját elképzeléséhez ragaszkodott.

Nem ismerte meg Jézust, és ezért nem ismerte föl, hogy Jézus nem a rómaiak igájától szabadítja meg az embert, hanem a bűneitől, és hogy Jézus az ő bűnéért, az ő árulásáért is meghalt, és ezért az ő bűnéért is van bocsánat.