Charles Kirk felesége megbocsátott férje gyilkosának 

Vajon megelőzheti-e a megbocsátás a bocsánatkérést? 

(Hozzászólásom a vitához)






Íme, a vita, majd utána a hozzászólásom:


Őszintén azt gondolom, hogy bűnbánat nélkül nem lehetséges a valódi megbocsátás. Ha az elkövető nem bánja meg a tettét, nincs mit megbocsátani. Természetesen más dolog, hogy el kell engedni az elkövetővel szembeni gyűlöletet, bosszút, haragot, mert azzal nem lehet együttélni, de megbocsátás csak akkor van, ha azt megelőzi a lehetőség szerint nemcsak szavakban megnyilvánuló és őszinte megbánás.

Szerintem pedig a megbocsátás nem függvénye a másik ember állapotának. Mindenki csak saját magáért felel ebben a helyzetben.

Jézus a kereszten kérte az Atyát, hogy bocsásson meg a gyilkosainak. Nem gondolom, hogy olyan sokan lettek volna akkor, akik abban a helyzetben megbánást tanúsítottak volna, mégis megtörtént a megbocsátás!

Jézus a megbocsátást belső döntésként, végtelenül gyakorlati cselekedetként tanítja. Nem függ attól, hogy a másik kér-e bocsánatot, vagy mit érez, hanem a saját lelked békéjét és Istenhez való kapcsolatodat szolgálja.


Csak egy 2005-ös megtörtént esetet még hadd említsek.

Indonéziában történt meg, amely mély hatással volt a közösségre és világszerte elismerést váltott ki.

2005-ben Poso városában, Közép-Szulavéziában három keresztény lányt brutálisan meggyilkoltak iszlamista szélsőségesek. A gyilkosságokat követően a lányok szülei és a helyi keresztény közösség megbocsátottak a gyilkosoknak, és egy találkozót szerveztek velük.

Ennek hatására (!) a gyilkosok, akik mély bűntudatot éreztek, őszinte megbánást tanúsítottak. Ez a megbocsátás és megbánás folyamata hozzájárult a gyilkosok megtéréséhez. A történet az indonéziai közösségek közötti megbékélés és a keresztény tanítások erejének példájaként vált ismertté.

Ez a történet különösen figyelemre méltó, mivel a megbocsátás és a megbánás folyamata nemcsak a gyilkosok megtéréséhez vezetett, hanem hozzájárult a közösség gyógyulásához és a vallások közötti párbeszéd előmozdításához is.


Nem látom Urunk tanításában a kitételt: "ha bocsánatot kér, csak akkor". Úgy vélem, ha nem kér bocsánatot, akkor is megbocsáthatok: imában kimondhatom Istennek, hogy megbocsátok, s kérhetem a kegyelmet a kiengesztelődéshez, ami sokkal nehezebb...

Jézus azt mondja a bűnösöknek: "Menj, de többet ne vétkezzél!" Csak az nem fog többet vétkezni, aki valóban megbánja bűneit és egyben viseli tetteinek erkölcsi és jogi következményeit. Ha a megbocsátás feltétel nélküli lenne, vagyis mindegy, hogy a vétkes megbánja-e tettét vagy sem, akkor a megbocsátás aktusa kiüresedne, tartalom nélkülivé válna. A pap sem oldoz fel gyónáskor, ha csak elmondod, de nem bánod meg a bűneidet! Példaként hozhatnám fel a sorozatgyilkos esetét, aki minden egyes emberölés után elmegy meggyónni a vétkét, majd újra és újra embert öl. Minden gyónása tartalom- és értelem nélkülivé válna. Megbánás nélkül nincs megbocsátás, s akkor sem szükségszerű. A megbántottnak még ilyen esetben is szíve joga van nem megbocsátani.

Gábor István Varga Bocsánat, de te most a megbánásról beszélsz. Eddig a megbocsátásról volt szó annak részéről, akit megbántottak.

Ferenc Flach A sorrend: bűn > megbánás > bocsánatkérés > következmények vállalása > megbocsátás (vagy nem). Az első négy fázis a bűnös dolga, az utolsó az áldozaté. Remélem, így már egyértelmű.


A hozzászólásom:

Ha azt mondom, hogy Isten megbocsát az embernek, ott az emberben történik változás, éspedig az, hogy megbánja a bűneit és visszatér Istenhez. Istenben nem  történik változás, Istennek nem kell eljutnia a meg nem bocsátástól a megbocsátásig. Ő mindig kitárt karral vár minket. A bűn elkövetőjében történik változás, a bűn áldozatában nem.

Ha azonban ember követ el bűnt ember ellen, akkor mindkettőjüknek meg kell változniuk. Egyrészt az áldozatnak le kell mondania a haragról, a gyűlöletről, a bosszúról az elkövetővel szemben, sőt Krisztus parancsát követve imádkozia kell érte, és jót kell tennie vele, de hogy a kapcsolat helyre tud-e állni, az az elkövetőn is múlik, akinek bocsánatot kell kérnie, jóvá kell tennie a bűnét, és még így sem biztos, hogy a megrendült bizalom helyreállítható. Az ellenségszeretet kötelező, de a kapcsolat folytatása nem biztos, hogy lehetséges és nem is biztos, hogy kívánatos.

 

 

 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése