A kapcsolataitól leválasztott egyén



A kapcsolataitól leválasztott egyén érzéseit a mai világ rendkívüli módon tiszteli. A gond ezzel az, hogy a kapcsolataitól leválasztott egyén nem létezik. Az ember a kapcsolataitól leválasztva nem pusztán életképtelen, hanem nem is létezik. A mai világ azonban a kapcsolataitól leválasztott egyént nézi. Csak őt, a házastársát már nem, a gyerekét, a szüleit már nem, illetve őket is csak mint a kapcsolataiktól leválasztott egyéneket. Mindenkit úgy, mint aki teljesen önálló, mint aki teljesen megáll önmagában, mint akit nem éppen a kapcsolatai tesznek azzá, ami. Nem látja, hogy egyedül, külön nem vagyunk, csak együtt, egymással, egymástól, egymásban, egymásért. Ez a liberalizmus tragédiája. Hogy csak a kapcsolataitól leválasztott egyénre van gondja, de ez a kapcsolataitól leválasztott egyén egész egyszerűen nem létezik, merő fantazmagória.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Néhány gondolat a liberalizmusról

Válaszlevelem egy ismerősömnek, aki felháborodott azon, hogy a hűtlen intézőről szóló példabeszédben Jézus a többszörösen sikkasztó embert dicséri meg

A Hodász-probléma