Hogyan képzelem el a mennyországot

 

Egy barátomtól megkérdeztem, hogy vágyik-e a mennyországra, és hogy hogyan képzeli el a mennyországot, aztán én is elgondolkodtam rajta.

Megszűnik az egyedüllét, teljesen megszűnik. Ez a mennyország. A földi életben egy ponton túl mindenki minden kapcsolatában egyedül van, a legjobb kapcsolataiban is. Akármilyen jó a szülő-gyerek kapcsolat, a házastársi kapcsolat, a baráti kapcsolat, akkor is. Egy ponton túl idegenek vagyunk egymásnak. Egyedül vagyunk, mindenki. Ez fog megszűnni, méghozzá teljesen. Hogy ez mit jelent? Azt, hogy az embernek van igazi apja, aki a létbe hívott és aki minden pillanatban a létbe hív, aki nevemen szólít. Hogy azért vagyok, mert szeretve vagyok. A teljes szeretettség túláradó állapota. Ez vagyok, a teljes szeretettség túláradó állapota. És hogy ez a túláradó szeretettség beletorkoll a szeretetbe és teljesen egyesül vele. A teljes egymásbanlét, a teljes önátadottság a másiknak, Istennek és Istenben az embereknek. Hogy teljesen el tudunk jutni Istenhez és egymáshoz, és ott is tudunk maradni.









Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Néhány gondolat a liberalizmusról

Válaszlevelem egy ismerősömnek, aki felháborodott azon, hogy a hűtlen intézőről szóló példabeszédben Jézus a többszörösen sikkasztó embert dicséri meg

A Hodász-probléma