Az értelmes beszélgetés alapfeltételéről, avagy mit tegyünk, ha nagyobb a folt, mint a ruha

-

Érdekes, most már szinte automatikusan megy nekem: indulatból gyakorlatilag már nem szoktam kommentelni a Facebookon. Már alig kell leállítanom magam.

Most például a Beséről szóló legutóbbi írásomhoz jött egy ilyen hozzászólás egy nagyon távoli ismerősömtől: „Lényegében a fideszes politikus sztereotípiáját írod le nagy részletességgel.” 

Most már csak egy pillanatra fut át rajtam ilyenkor, hogy odategyek egy csodálkozó hangulatjelet. Már a második pillanatban lebeszélem magam róla. Minek? Túl nagy tudniillik a tévedés. Túl nagy tévedést pedig nem lehet cáfolni, ahogy túl evidens dolgot nem lehet bizonyítani. Egyik esetben sincs ugyanis mibe kapaszkodnom.

Akkor van értelme a beszélgetésnek, ha az, amibe a beszélgetőpartnerem oldalán kapaszkodni tudok, több, mint amibe nem tudok kapaszkodni, egyszerűbben fogalmazva: a ruha nagyobb, mint a folt. Ekkor a partnerem oldalán található igazságba kapaszkodva tudok rámutatni a tévedéseire. Arra hivatkozva, amit már lát, tudom elvezetni arra, amit még nem lát. Ezt hívják értelmes beszélgetésnek.

De mi van akkor, ha amit nem lát, nagyobb, mint amit lát? Ha a beszélgetőpartnerem oldalán kevesebb dolog van, amibe kapaszkodni tudok, mint amibe nem tudok? Ha a folt nagyobb, mint a ruha? Ebben az esetben a beszélgetés értelmetlen, és ha nem akarom az időmet teljesen felesleges, soha véget nem érő beszélgetésekre pazarolni, még azelőtt hagyom abba, hogy elkezdeném.





Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Néhány gondolat a liberalizmusról

-
Kép
  Furcsa, hogy a liberalizmus milyen sikeres volt; hogy milyen hatékonyan tarolta le a kultúrkörünket; hogy még keresztények tömegei is „bezabálták,” és valamiképpen kétfajta igazságban kezdtek el hinni, ahol a kereszténység a magánélet dolga, közös ügyeinkben pedig a liberalizmus a közös nevező. Keresztények tömegei nem veszik észre, hogy a liberalizmus vallás, éspedig hamis vallás, ahol az ember az Isten, és a természetfeletti hit fényétől meg nem világosított emberi értelem az abszolút viszonyítási pont. Keresztények tömegei hitték és hiszik el, hogy lehet az ember semleges, és hogy közös dolgaink intézésében ez a semlegesség az irányadó. Keresztények tömegei tartják evidensnek egy olyan vallás alaptételeit, amely gyökeresen szembenáll azzal, amit ők maguk vallanak. Furcsa ez a tömeges megőrülés, a logikus és tiszta gondolkodásnak ez a már-már egyetemes hiánya. Fenti gondolataimra egy barátom azt válaszolta, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ezt válaszoltam neki: Teljesen konkr...
Tovább

Válaszlevelem egy ismerősömnek, aki felháborodott azon, hogy a hűtlen intézőről szóló példabeszédben Jézus a többszörösen sikkasztó embert dicséri meg

-
Kép
Íme, a példabeszéd: Aztán a tanítványokhoz fordult: „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, amikor elcsap az intézőségből. Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. Aztán megkérdezett egy másikat: Te mennyivel tartozol? Száz véka búzával – hangzott a válasz. Fogd adósleveledet – mondta neki –, és írj nyolcvanat. Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. – Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.  (Lk 16,1-8) Íme, a válaszom: Jézus a hűtlen inté...
Tovább

Mit fogunk csinálni a mennyországban?

-
Kép
Érdekes, vannak, akik nem tudják elképzelni, hogy mit fogunk csinálni a mennyországban. Hogy mit fogunk csinálni, azt persze én sem tudom, de nem is tartom lényegesnek. Ezt azonban igen: „rendelkezni fogunk azzal a képességgel, hogy magunkat – gondolatainkat, érzéseinket, lényegünk egész valóját – teljesen közölni tudjuk másokkal. Mindaz a nehézség, ami megakadályoz abban, hogy megértsünk másokat és megosszuk magunkat velük, el fog tűnni az eljövendő életben.”* Ilyen képességgel eredetileg csak a Szentháromság személyei rendelkeznek. Ők az egyetlenek a világon, akik teljesen közölni tudják magukat egymással, akik teljesen meg tudják osztani magukat egymással, akik teljesen egymásban tudnak lenni. Isten azért teremtett minket, hogy ezt nekünk is megadja, és aki üdvözül, annak ebben lesz része. Abban lesz része, ami Isten élete öröktől fogva. *Scott Hahn és Emily Stimpson Chapman: Remélem, meghalok! – A halál és a test feltámadásának keresztény értelme, Szent István Társulat, Budapes...
Tovább