Csak a négy fal között?

Sokszor hallom, hogy „engem nem érdekel, hogy a homoszexuálisok mit csinálnak a  négy fal között, csak maradjanak meg a magánélet keretei között, és ne tegyék a dolgot közüggyé.” Mi ezzel a gond? Az, hogy az ember társas lény, a magánéletet és a közéletet pedig nem lehet elválasztani egymástól.

Mit szólnánk például, ha nekünk, keresztényeknek ezt mondaná valaki: „engem nem érdekel, hogy mit csináltok a négy fal között, csak maradjatok meg a magánélet keretei között, és ne tegyétek a kereszténységet közüggyé”? Tiltakoznánk. Tiltakoznánk, mert társas lények vagyunk, és mivel társas lények vagyunk, a kereszténységünket nemcsak szobánk négy fala között akarjuk megélni, hanem azon kívül is.

A homoszexualitás kiélése a szoba négy falán belül is rossz és a szoba négy falán kívül is rossz, mivel az egyénre nézve és a társadalomra nézve egyaránt súlyosan káros. Erről ma már nem illik beszélni, mivel az elmúlt évtizedekben a homoszexuális lobbi teljes győzelmet aratott. A homoszexualitást a szexualitás teljesen normális, egészséges és természetes változataként mutatták be, arról pedig mélyen hallgattak, hogy a depresszió, az öngyilkosság és a különböző szenvedélybetegségek, alkoholizmus, kábítószerhasználat stb. összehasonlíthatatlanul nagyobb mértékben van jelen a homoszexualitásukat kiélők között, mint a heteroszexuálisok között.

Bárki ellenőrizheti az interneten: a biztosítók teljesen más feltételekkel szerződnek a homoszexuálisokkal, mint a heteroszexuálisokkal, mivel az egészségügyi kockázatok sokkal nagyobbak náluk. A homoszexuálisok sok esetben pereskednek is az őket ért „diszkrimináció” miatt, de bár a homoszexuálisok „diszkriminációja” igen nagy bűnnek számít manapság, van valami, ami még ennél is fontosabb, éspedig a pénz. A biztosítók pénzt akarnak keresni, és a számukra sokkal nagyobb kockázatot jelentő homoszexuálisokkal nem hajlandók olyan feltételekkel szerződni, mintha ezek a kockázatok nem lennének.