Feminizmus

 


A bankban várok. Nézelődöm. Szinte minden ablakban női alkalmazottat látok. A feminizmus győzött, letarolta a kultúránkat. A kereszténységünket is.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy ha egy családos nő napi 8 plusz x órát dolgozik, utána háztartás, gyereknevelés stb., akkor egy vagy két gyereknél meg fog állni. Teljesen természetes.

Azt a természetellenes állapotot, hogy a családos nők túlnyomó többsége eljár dolgozni, ma már mindenki természetesnek veszi. Pedig teljes agyrém. És még teljesebb agyrém, hogy ezt a keresztények túlnyomó többsége is természetesnek tartja.

A feminizmus első hullámát (egyenlő fizetés, egyenlő hozzáférés az oktatáshoz stb., nőknek is választójog) a keresztények is jónak tartják. Én erősen kétlem, hogy jó lenne.

A feminizmus első hulláma azt akarta, hogy a nők megálljanak a saját lábukon, ne függjenek senkitől, önállóan is boldogulhassanak. Szerintem ez tévedés, családos nők esetében mindenképpen. Miért is kellene egy férjes és gyermekes asszonynak megállnia a saját lábán és önállóan boldogulnia?

Nem az lenne a normális és keresztényi, hogy az asszony teljesen a férjére hagyatkozhasson, a férje pedig Krisztusra, és így mindkettőjüket Isten vezesse? Nem a tekintélyszemélyre való bizalomteli ráhagyatkozás az az út, amelyen Isten mindannyiunkat vezetni akar?

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Minden hatalom Istentől van? Imádkozzunk-e az új miniszterelnökért?

Néhány gondolat a liberalizmusról

Válaszlevelem egy ismerősömnek, aki felháborodott azon, hogy a hűtlen intézőről szóló példabeszédben Jézus a többszörösen sikkasztó embert dicséri meg