Reakcióm az Amnesty International tegnapi írására

Az Amnesty International Magyarország tegnap a következő írást jelentette meg:

„Hétfőn a parlamentben Máthé Zsuzsa KDNP-s képviselő és Magyar Péter az állam által elismert házasságról vitatkoztak.

A miniszterelnök szerint a házasságról az embereknek közösen kell dönteniük, míg Máthé szerint az a természetjogból és Istentől levezethető érték, vagyis szerinte az kizárólag férfi és nő között képzelhető el.

Azt nagyon jó látni, hogy az előző kormány gyűlölködő és megbélyegző politikája után a kormány végre embereket és nem politikai célpontokat lát a szexuális és nemi kisebbségek tagjaiban.

Azonban Máthé Zsuzsa és Magyar Péter is téved a házasság ügyében.

A polgári házasság ugyanis emberi jogi kérdés: azért van jogunk hozzá, mert egyenlő jogokkal rendelkező emberek vagyunk. Sem Istennek, sem mások hozzájárulásának nincs hozzá köze.

A házasság arról szól, hogy két egymást szerető és egymásért felelősséget vállaló ember az állam által elismerten összekötheti-e az életét. Arról, hogy az állam mindenkit elismer-e egyelő jogokkal és egyenlő méltósággal rendelkezőnek.

Ha a Tisza-kormány komolyan gondolja az emberek egyenlőségét, akkor a házasság lehetőségét az azonos nemű párok számára is biztosítania kell.

Az, hogy két ember szereti egymást és (polgári) házasságot akar kötni, kizárólag az ő döntésük, nem Istené vagy más embereké.

Itt az idő, hogy mindannyiunknak ugyanolyan jogai és lehetőségei legyenek.

Mi azért dolgozunk, hogy aki szeretne, végre igent mondhasson a párjának. Mondj te is IGEN-t!”

Reakcióm a fenti írásra:

Ha a házasság fogalmát az egyenlőség nevében kitágítjuk, és az azonos neműek számára is megnyitjuk, azzal nem befogadóbbá tesszük a házasságot, hanem leromboljuk.

Kétféleképpen lehet valamit lerombolni. Nekieshetünk kalapáccsal, vagy támadást intézhetünk a szerkezete ellen, mígnem minden jelentésétől megfosztjuk.

A demokrácia megszüntethető úgy, hogy betiltjuk a szavazást, de úgy is, hogy annyiszor szavazhatnak az emberek, ahányszor csak akarnak, a kisgyerekek és a külföldiek is részt vehetnek rajta, egészen addig, amíg senki sem látja értelmét, hogy elmenjen szavazni.

Ugyanez a helyzet a házassággal. A házasság minden szempontját megszüntetik, egészen addig, amíg már nem jelent semmit. Először a házasság véglegessége szűnt meg, majd a monogám jellege, majd az utódnemzésre való nyitottsága. Ha a házasság fogalmát az azonos neműekre is kiterjesztjük, azzal az utolsó szöget is beverjük a házasság koporsójába.

Az egyenlőség csak ürügy a dekonstrukcióra. Ha megváltoztatjuk valaminek a paramétereit, nem fog működni. Definiáljuk újra, tágítsuk ki a meghatározását, és már nem jelent semmit. A rózsának akkor is kellemes lenne az illata, ha másnak neveznénk, de ha bármit ”rózsának” hívhatok, ami a földből kinő, akkor már nem lesz miről beszélni.

A dekonstrukció háború a meghatározások, a határok és a dolgok jelentése ellen. Háború az ellen, hogy bármit meghatározzunk. Ezt a háborút azzal vívják, hogy büntetendővé tesznek minden korlátozást, amit a definíciók jelentenek. Minthogy minden és mindenki iránt befogadónak kell lennünk, a kizárólagosság azon igénye, mely a házasságban, illetve minden más területen jelentkezik, hamar a társadalom nemtetszésével találkozik, és gyűlöletkeltő bűncselekménynek minősül. Ha a társadalom javát csak a teljes befogadással és a végtelen toleranciával lehet megvalósítani, akkor a kizárólagosság minden formája, vonatkozzon akár a tulajdonra, az emberekre vagy a gondolatokra, önző cselekedetnek minősül, mely nem hajlandó alávetni magát annak a kollektív késztetésnek, hogy mindent közös tulajdonná kell tenni, és ahol már semminek sincs állandó jelentése vagy értéke.

Az 1984-ben Orwell jól gondolta, hogy a zsarnokság alapvetően a dolgok meghatározásáról szól. Nehéz küzdeni a szabadságért, ha nincsen rá szavunk. Nehéz támogatni a házasságot, ha a fogalom többé nem létezik. Orwell Óceániája a legalapvetőbb emberi gondolatokat tette ellentmondásossá. A baloldal ugyanezt teszi a társadalmi értékek lebontásával, amikor olyan alapvető intézményeket támad, mint a házasság, amelyből bizonytalan természetű és értékű, változékony dolog lesz.

A baloldal legnagyobb trükkje, hogy mindent önmaga ellentétévé változtat. A lopásból a vagyon megosztása lesz. A bűncselekményből igazságosság. A tulajdonból lopás. Valahányszor lebont valamit, a dolog jelentését is megváltoztatja, úgyhogy éppen az ellenkezőjét jelenti annak, mint ami.

Ha le akarjuk rombolni az embert, először a meggyőződéseit, majd az életformáját kell lerombolnunk. Lerombolják a szabadságot, amíg rabszolgaságot nem jelent. Lerombolják a békét, amíg háborút nem jelent. Lerombolják a tulajdont, amíg lopást nem jelent. És lerombolják a házasságot, amíg bármely emberi csoport bármeddig tartó testi kapcsolatát nem jelenti.

Miután az összes alapvető értéket érvénytelennek nyilvánították, ellenkezőjére fordították, esetlegesnek és értelmetlennek tüntették fel, az ember is esetleges és értelmetlen teremtménnyé válik, kinek sorsa felett azoknak kell dönteniük, akik mindent jobban tudnak nála.

A végső dekonstrukció megszünteti a nemzetet, a vallást, a családot, sőt a nemeket is, és az ember lelkét üres vászonná teszi, amely arra vár, hogy valakik teleírják.

(Daniel Greenfield „A házasság lerombolása,” fordította és rövidítette: Sallai Gábor)