Reakcióm Thomas Metzinger filozófus gondolataira

Thomas Metzinger filozófus:

„Amit ‘én’-nek nevezel, nem egy dolog, és nem egy belső entitás, hanem egy olyan önmodell, amelyet az agy folyamatosan generál. Ez a modell annyira teljes és annyira átlátszó a rendszer számára, hogy nem jelenik meg modellként, hanem közvetlen valóságként tapasztalódik. Ezért tűnik úgy, mintha lenne egy központi ‘valaki’, aki lát, gondolkodik és dönt, miközben valójában csak reprezentációs folyamatok zajlanak, amelyeknek nincs külön birtokosa. A ‘személyes én’ nem található meg sem az agyban, sem a világban — csak a modellben jelenik meg, amelyet az agy önmagáról alkot.”

„Az, amit ‘én’-ként élünk át, nem egy valódi entitás, hanem egy átlátszó, önmagát nem látható reprezentáció. Az agy egy olyan modellrendszert hoz létre, amelyben a test, a gondolatok és a percepciók egyetlen egységes középpont köré szerveződnek, de ez a középpont nem létezik a valóságban. A rendszer nem érzékeli, hogy ez csak egy modell — ezért úgy jelenik meg, mintha lenne egy belső ‘valaki’, aki mindezt birtokolja. Ebben az értelemben az én-tapasztalat nem egy dolog és nem egy tulajdonos, hanem egy kontrollálatlan, automatikusan futó önmodell, amely a valóság helyett önmagát mutatja valóságként.”

Az én reakcióm:

„Az én a valóság helyett önmagát mutatja valóságként.”  

Itt lepleződik le a szerző. Ő sem tud ugyanis meglenni a valóság nélkül. Ha az „én” a valóság helyett önmagát mutatja valóságként, akkor van valóság, csak helyette az „én” önmagát mutatja. Kivéve persze a szerző „én”-jét, aki végre a valóságot mutatja. A szerző, ha igaza lenne, nem tudhatná azt, amit tud.