Gondolkodni gyönyörűség - Sallai Gábor katolikus blogja

Ha a szüzességet természetellenesnek tartod, és ezért az szerinted természetfeletti értéket sem nyerhet, akkor ezzel azt állítod, hogy az ember igazi partnere, aki őt teljesen betöltheti, kielégítheti és boldoggá teheti, nem Isten, hanem egy másik ember, és hogy az ember végső célja nem a mennyország, nem az Istennel való egyesülés, hanem a házasság. Ez pedig nyilvánvalóan nincs így. Az ember ugyanis egy ponton túl minden kapcsolatában egyedül van, a legjobb barátságban, a legjobb házasságban is. Olyannyira így van ez, hogy a boldog házasság egyenesen feltételezi ennek a senki mással meg nem osztható magánynak az elfogadását, hiszen különben olyat várnék el a házastársamtól, amit az nem tud megadni nekem. A magányom sebét egy ponton túl a házastársam sem tudja begyógyítani, hiszen nem a megváltóm, az üdvözítőm ő, hanem ugyanolyan gyarló, gyenge ember, mint én. A teljes boldogságot nem tudja elhozni nekem, és ha ezt várom tőle, azzal a kapcsolatunkat ásom alá. Minden boldog házasság...

A büntetés kérdése teljes élességgel a pokol esetében vetődik fel: Isten büntetése a pokol, vagy olyan állapot, ami az ember tetteinek belső következménye, amin maga Isten sem tud változtatni? Én az utóbbit vallom: Isten mindenkit feltétel nélkül, örökre szeret, hiszen ő maga a szeretet. Nem abban van a különbség, hogy Isten hogyan viszonyul az emberhez. Ő az elkárhozott embert ugyanúgy szereti, mint az üdvözültet. Abban van a különbség, hogy az ember hogyan viszonyul Istenhez.                                                                                           (Krajcsovics Éva képe) Az üdvösség: szeretve lenni és szeretni. Helyettem senki sem tud szeretni. Isten sem. Szeretni pedig csak szabadon lehet, csak akkor, ha lehet nem...

  Érdekes ez a tendencia manapság: ha valaki eretnek lesz, az nem azt mondja, hogy én már nem hiszek a kereszténységben, nem vonja le a következményeket és nem távozik az Egyházból, hanem az igaz hit letéteményesének tekintve magát az Egyházban marad, és az Egyházban az igazhitűeket igyekszik „megtéríteni.” Hodász Andrásnál is ezt látom. Az intellektuális becsületesség teljes hiányát. A természetfeletti a természetesre épül. Mintha ez a természetes alap tűnt volna el, és így a természetfeletti hitnek nincs mire épülnie. Mindenki egyből tanítónak képzeli magát, és egyből tanít anélkül, hogy maga tanulni akarna. Az igazság keresése tűnt el. Nincs mire hivatkozni. Eleve tudják és kinyilatkoztatják, hogy mi hogy van.

  ,,A világ Isten-szőtte szőnyeg, Mi csak visszáját látjuk itt, És néha – legszebb perceinkben - A színéből is – valamit."

  Hidat építeni nem mindenki tud. A hídépítéshez kellenek bizonyos képességek, és ha a képességek megvannak is, meg kell tanulni a mikéntjét azoktól, akik tudnak hidat építeni. A hídépítés szakma, amit meg kell tanulni. Ha én ma hidat akarnék építeni, nem tehetném. Fordítani nem mindenki tud. A fordításhoz kellenek bizonyos képességek, és ha a képességek megvannak is, meg kell tanulni a mikéntjét azoktól, akik tudnak fordítani. A fordítás szakma, amit meg kell tanulni. Ennek ellenére bárki, aki akar, fordíthat, semmilyen akadályba nem ütközik, sőt, a kiadók még örülnek is, hogy a dilettánsnak kevesebbet kell fizetniük. Az űrlap teteje

  A szeretet nem bér, nem fizetség, nem jár senkinek, nem kell és nem is lehet kiérdemelni. A szeretet ajándék, ingyenes ajándék. Egyetlen dolgot kell tenni, egyetlen feltétel van: az ajándékot el kell fogadni, át kell venni. Ha nekem akarsz ajándékozni egy könyvet, akkor abból a könyvből csak akkor lesz ajándék, ha én mint ajándékot átveszem. Ha ez nem történik meg, akkor a könyv könyv marad, és nem lényegül át ajándékká. Ha viszont mint ajándékot elfogadom, akkor valójában téged magadat fogadlak el, fogadlak be, és azzal fogadlak be, hogy magamat neked adom. Az ajándék akkor jön létre, a nekem ajándékozandó könyvből akkor lesz ajándék, ha én mint ajándékot téged befogadlak. Az ajándék szent dolog: azt jelzi, hogy egymásnak adtuk magunkat és egymásban vagyunk. Isten szeretete feltétel nélküli. Senki sem tud olyat tenni, hogy Isten ne szeresse őt. Isten mindenkit feltétel nélkül, örökre, végtelenül szeret. Isten szeretete teljesen ingyenes ajándék. Ez az ajándék azonban...

„Nincs igazság.” Ez a mondat önmagát cáfolja. Hiszen tud az igazságról, az igazsághoz méri azt, amit lát, és az igazsághoz mérve jelenti ki, hogy nincs igazság. Ha tényleg nem lenne igazság, akkor ez a mondat elképzelhetetlen lenne. Amikor ugyanis kimondod, hogy nincs igazság, akkor az igazsághoz méred, amit látsz, van mércéd, és ez a mérce nem te vagy, nem is a világ, nem is az, ami a világban van. Abszolút biztos, fölötted és mindenki fölött álló mércéd van. Teljes evidencia mindenki számára, hogy van igazság. A nap huszonnégy órájában rá hivatkozunk. Egy bökkenő azonban mégis van: ahhoz, hogy valóban az igazságot lássuk, nekünk magunknak is igazzá kell válnunk. Hiába hivatkozunk rá evidenciaként -- ha nem válunk hozzá hasonlóvá, akkor az igazság, amit látunk, többé-kevésbé önmagunk igazolása lesz.  

  A mai kultúra nem hisz az objektív, vagyis a rajtunk kívül álló, de mindannyiunk által megismerhető igazságban, sőt tagadja azt. Fura dolog ez, hiszen ha egymással beszélgetünk, ha egymással vitatkozunk, annak pont az az alapja, hogy mindannyian úgy gondoljuk, hogy az igazság rajtunk kívül található és mindannyiunk által megismerhető, különben minden erőfeszítésünk, amely egymás meggyőzésére irányul, teljesen értelmetlen lenne. Ha ma valaki az objektív igazságra akar hivatkozni, akkor a tudományra hivatkozik, ám a tudomány csak a maga területén illetékes a kérdésben, vagyis az anyagi, fizikai dolgok terén. A jó és a rossz kérdésében nem illetékes. Márpedig ahhoz, hogy a világban kiismerjük magunkat, ahhoz mindenekelőtt a jó és a rossz kérdésében kell tisztán látnunk. Az objektív igazság egyetlen alapja Isten. Ha ezt az alapot kiiktatjuk, akkor az igazságra való hivatkozás alapját, vagyis a közös nevezőt tüntetjük el, és olyan világba érkezünk, ahol meggyőződéseink egyetlen alap...

Igen, ilyen gondolataim nekem is vannak. Például a különböző szörnyű születési rendellenességek, amelyekkel sokan születnek. (Édesapámnak volt egy vastag könyve, ahol az összes lehetséges születési rendellenesség képekkel illusztrálva be volt mutatva. Ebből a könyvből megtudtam, hogy nincs olyan emberi szerv, amelynek ne lenne valami torzszülött változata. Lásd például a sziámi-ikrek: ha belegondolok, hogy úgy kellene leélni az életemet, hogy egy másik emberrel közös a testem, egészen elszörnyedek.) Vagy az is nagyon rossz érzésekkel tölt el, ha az olyan totális diktatúrákra gondolok, mint például Észak-Korea. Láttam egy filmet róla. Valami egészen vérfagyasztó, ami ott már sok évtizede történik, az emberek teljes agymosása és agymosottsága. Vagy a pszichopaták esete: vajon tehetnek arról, amilyenek és amiket csinálnak, vagy nem? Úgy tűnik, mintha nem vagy nem teljesen tehetnének, és hát rengeteg szörnyűséget követnek el. Vagy akár csak az üdvözülés kérdése: senki sem tehet arr...

  A keresztények egységéért végzett imahetet a jelenlegi formájában nemcsak értelmetlennek, hanem kifejezetten károsnak tartom. Miért? 11 férfi áll egymás mellett, 11 keresztény felekezet képviselői. Együtt, egyenrangú félként, egy irányba nézve imádkoznak azért, hogy Isten tegye őket eggyé, és hozza létre belőlük azt az egyházat, amelyet Jézus akar. Ezt azonban egyikük sem gondolhatja komolyan. A katolikus egész biztosan nem. A katolikus szerint az az egyház, amelyet Krisztus akar, 2000 éve létezik, ez pedig a katolikus egyház. Ennek az egyháznak nem kell létrejönnie, ez az egyház 2000 éve van. Ebből az egyházból a 2000 év alatt kiszakadtak egyes részek, mely részeknek vissza kell térniük belé. A katolikus ezért imádkozhat, másért nem. De azt a protestáns sem gondolhatja komolyan, hogy a szerinte tévedésben levő katolikusokkal, ortodoxokkal és más protestáns felekezetekkel egyesülve kellene létrehoznia a Krisztus szándéka szerinti egyházat. A Krisztus szándéka szerinti egyhá...

  Furcsa, hogy a liberalizmus milyen sikeres volt; hogy milyen hatékonyan tarolta le a kultúrkörünket; hogy még keresztények tömegei is „bezabálták,” és valamiképpen kétfajta igazságban kezdtek el hinni, ahol a kereszténység a magánélet dolga, közös ügyeinkben pedig a liberalizmus a közös nevező. Keresztények tömegei nem veszik észre, hogy a liberalizmus vallás, éspedig hamis vallás, ahol az ember az Isten, és a természetfeletti hit fényétől meg nem világosított emberi értelem az abszolút viszonyítási pont. Keresztények tömegei hitték és hiszik el, hogy lehet az ember semleges, és hogy közös dolgaink intézésében ez a semlegesség az irányadó. Keresztények tömegei tartják evidensnek egy olyan vallás alaptételeit, amely gyökeresen szembenáll azzal, amit ők maguk vallanak. Furcsa ez a tömeges megőrülés, a logikus és tiszta gondolkodásnak ez a már-már egyetemes hiánya. Fenti gondolataimra egy barátom azt válaszolta, hogy nem ilyen egyszerű a dolog. Ezt válaszoltam neki: Teljesen konkr...

A kultúrharc folytatódik, célkeresztben pedig a keresztények. Hogy hitünket megvédhessük, és a gondolatok piacán is képviselhessük ügyünket, ellenfeleink stratégiájának józan elemzésére van szükség. Ebben a harcban az aktivisták egész szövetségével állunk szemben, akik mind azt bizonygatják, hogy ideológiáik megkérdőjelezhetetlenek, és mindenki, aki ellenzi a követeléseiket, az gonosz. Nem a vita vagy a párbeszéd érdekli őket, hanem ellenfeleik elhallgattatása, ami érthető is, hiszen állításaik nagy része bizonyíthatóan téves. Nézeteik alátámasztásával nem sokat vesződnek, mikor céljaikat úgy is elérhetik, hogy ellenfeleikbe belefojtják a szót, és a legkülönbözőbb jelzőkkel illetik őket: rasszista, bigott, szexista, homofób, transzfób, náci, fasiszta, patriarchális zsarnok, a mérgező maszkulinitás támogatója stb. A megfélemlítés láttán sokan nem mernek megszólalni. A hit védelmének elmulasztása a hit elárulásával ér fel. Jelenleg a következő ideológusokkal állunk szemben: az LMBTQ+ a...

Az azonos neműek „házassága” nem arról szól, hogy a férfiak házasodhassanak férfiakkal, a nők pedig nőkkel, hanem a férfiak és a nők közti házasság lerombolásáról. Az azonos neműek „házassága” pusztán egyik megállója annak az útnak, melyet a válások szaporodása, a születések csökkenése és a huszon-, sőt harmincévesek elköteleződéstől való menekülése szegélyez. A fenti út minden egyes lépése megszüntet valamit a házasság lényegéből egészen addig, amíg semmi sem marad belőle. Az azonos neműek „házassága” egyáltalán nem „befogadó” természetű dolog, hanem csak újabb kísérlet arra, hogy a házasság társadalmi intézményét lebontsák, egészen addig, amíg teljesen megszűnik. Kétféleképpen lehet valamit lerombolni. Nekieshetünk kalapáccsal, vagy támadást intézhetünk a szerkezete ellen, mígnem minden jelentésétől megfosztjuk. A baloldal nem tiltotta be a házasságot, hanem elkezdte lebontani, lépésenként az összes feltételét megszüntette, a gazdasági szemponttól, egymás kölcsönös segítésétől ...

Nem mindegy, hogy a dolgok elemzésében meddig megyek, hogy megvan-e a teljes rendszer, vagyis Isten, a jó és a rossz, vagy nincs meg, és igazából fogalmam sincs róla, hogy miért élek, de azért halálbiztos gondolataim vannak a világról. Abszurd helyzet ez, hiszen először, legelőször az egészet kéne értenem, vagyis azt, hogy miért élek, hogy mi ez az egész. Ezt kéne érteni először, és bármi mást csak ezen belül tudnék elhelyezni, értelmezni. 

Spirituális leszbikusság. Egyik ismerősömtől származik ez a kifejezés. Nagyon találónak érzem. Ezt a képet nézve ugyanaz az a rossz érzésem támad, mint mikor két nő csókolódzik egymással. Hogy itt valami nem stimmel. Hogy a csókolódzáshoz egy férfi és egy nő kell, és hogy itt, az oltárnál egy férfinak kellene állnia, nem egy nőnek. Miért nem mindegy, hogy a lelkész férfi-e, vagy nő? Azért, mert Krisztus férfi volt és nem nő, a lelkész pedig Krisztus képviseletében jár el. A témát persze tovább is lehetne szőni: miért nem szólíthatjuk az Atyaistent Anyának, ha egyszer Istennek nincs neme, hiszen nem ember? Azért, mert az Egyház 2000 éve így szólítja, mondhatnánk, és ez így is van, és ezen mi nem változtathatunk. De vajon miért szólítja az Egyház Atyának Istent és nem Anyának, holott a női jóság, szépség és szeretet teljessége ugyanúgy Istenben található meg, mint a férfiaké, vagyis Isten nem tekinthető inkább férfinak, mint nőnek? Azért, mert Isten maga a szeretet. Mindig a szeretet t...